Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 20 (19. szám) - A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - IVANICS ISTVÁN (Fidesz):
1096 A másik: az idő rövidsége miatt azt szeretném mondani, hogy az adó keresletátrendező hatása valóban érvényesülhet, de nem minden esetben, hiszen a kereslet árrugalmassága fontosabb, általában ez negatív. Magyarul, ha egy termék kereslete az adó miatt nő, a kkor a kínálat iránta csökken, de az alapvető élelmiszereknél, a fontos élelmiszereknél ez nem állja meg a helyét. Köszönöm, hogy most nem kellett vitatkoznunk, mint a múltkor. Örülök, hogy tíz percben elméleti oldalról is megközelítette ezt a témát. Köszö nöm. (Taps.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönjük. Szólásra következik Ivanics István képviselő úr, Fidesz. IVANICS ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Megpróbálom nagyon röviden, mert az igazsághoz tartozik, hogy tvidőben i s elindult ennek az általános vitája a korábbi gyakorlatnak megfelelően; mindig szét volt bontva, hogy a vezérszónoklatok egy része be tudott menni a délelőtti vitába, a többi része pedig később. Az elmúlt ciklusban többször is előfordult, hogy éjfél után is még nagyon fontos törvényeket tárgyaltunk. Ezt szerettem volna még kiegészítésként hozzátenni az előttem szólókhoz. Talán egy általános megközelítésből vizsgálnám ezt a jövedéki adótörvényt, hiszen nem véletlen, hogy ez ilyen nehezen alakult ki, és enny i méricskéléssel, ennyi odavisszaigazítással jönnek ki ezek a számok a jövedéki adó mértékére vonatkozóan, hiszen ezek mindenhol olyan területet érintenek, ahol nagyon érzékeny az adómorál. Egy gyakorlati példával szeretném megvilágítani, hogy az adóelker ülés, illetve az adómorál hogyan néz ki. Akkor, amikor a kilencvenes évek elején viszonylag rendezetté vált a pálinkafőzők üzemeltetése, tehát hivatalosan engedélyt adtak ki, és egy legális mederbe sikerült, viszonylag kis adómérték mellett terelni a pálin kabérfőzést, akkor Kecskemét környékén egy kulturált iparág jött létre, és nagyon sok kistermelő tudott ezzel élni, el tudták vinni a hullott gyümölcsöt, és kezdett kialakulni, ami talán a harmincas években volt Magyarországon, hogy számos olyan kis magáns zeszfőzde tudott működni, amely kielégítette az igényeket. Annyira érzékeny ez a kérdés, hogy egy egész kis adótartalomnövekedéssel már kezd a kereslet megcsappanni. Jelen pillanatban az az igazság, hogy ha valakinek van például néhány mázsa sárgabarack v agy egyéb olyan gyümölcse, amiből jó gyümölcspálinkát szeretne főzetni, akkor ezt elviszi a szeszfőzdébe, és mint bérfőzetőnek ki kell fizetnie ennek az adótartalmát. Ha ez az adótartalom már olyan magas, hogy nem éri meg neki, a kereskedelemben kapható te rmékekhez mérve nincs meg az a reális haszna azzal a sok munkával, amivel ez a kisipari szeszfőzés jár, akkor ez elhal. És ma azt a jelenséget tapasztalom Kecskemét környékén, hogy sorra bezárnak ezek a kis szeszfőzdék. Igazából nem tudnak rentábilisan műk ödni, pontosan a kereslet, illetve a beszállított cefre mennyiségének a drasztikus csökkenése révén, mivel ez után nem éri meg kifizetni ezt a jövedéki terhet. (21.20) Ennek a másik vetülete - hogy ha még így volna is, azt mondaná, hogy akkor a kereskedele mben veszem meg - az, amiről talán Font Sándor képviselőtársam is szólt, hogy elkezdődik a zugpálinkafőzés. Mert, ha már olyan magasra megy ez a mérték - átlépve a feketegazdaság területére , hogy teljesen kikerülöm az adózást és ezeket a terheket, akkor a kockázat megéri a pálinkafőző számára, mert annyira komoly jövedelemre tehet szert egy eltitkolt szeszfőzéssel. Mutatja ez, hogy végeredményben a többi terméknél, és nagyban is mutatkozik ez. Tehát az, hogy Magyarországon a nagy italgyártók áttértek a hi degeljárásra, gyakorlatilag megpecsételte a ténylegesen lepárlással foglalkozó szeszfőzdék sorsát is, mert ott olyan lehetőségek mutatkoznak hasonló adóelkerülési tevékenységre, amelyet véleményem szerint még a jelenlegi törvény sem tud hatékonyan követni, mérni és ténylegesen, termelésarányosan megadóztatni. Ehhez valószínűleg az kellene - mint NyugatEurópában a legtöbb ilyen gyártóműben , hogy a jövedéki ellenőrzés folyamatos legyen, tehát állandó figyelemmel kíséréssel történjen.
