Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 8 (8. szám) - Személyi ügy: - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 1997. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitájának folytatása - DR. POKOL BÉLA (FKGP):
102 Tisztelt Országgyűlés! Felhívom a képviselők figyelmét, hogy a házbizottsági megállapodásnak megfelelően a frakciók 15 perces időkeretben fejthetik ki álláspontjukat. (17.20) Ezt követően kerülhet sor az egyes képviselői felszólalásokra, melyn ek időkerete nem lépheti túl a vezérszónoki felszólalások időtartamát. Megadom a szót dr. Pokol Bélának, a Független Kisgazda, Földmunkás- és Polgári Párt képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. Képviselő úr, öné a szó. DR. POKOL BÉLA (FKGP) : Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásom elején rögtön szeretném leszögezni, hogy az állampolgári jogok biztosának és általános helyettesének tevékenységét alapjaiban helyesnek és az igazságoss ági szempontoknak megfelelőnek látom, és személyük iránt a Független Kisgazdapárt nevében szeretném a bizalmat kifejezni. Azt lehet mondani, hogy ők az elmúlt években el tudták kerülni a médiákon keresztüli politikai nyomást, melyet néhány politikai csopor t időnként megkísérel - nemcsak nálunk, hanem más országban is - erre az intézményre hárítani. Azért tartom fontosnak leszögezni ezt az értékelést már a kiindulópontnál, mert hozzászólásomban szeretném érinteni az ombudsman intézményének néhány strukturáli s problémáját, melyek megítélésem szerint ezen intézmény megteremtésekor jöttek létre, és amelyek megítéléséhez most már hároméves tapasztalat áll rendelkezésre. Az ombudsmani intézmény létrehozásakor létrejött problémák megértéséhez fel kell idézni azt a légkört, amely a '89es politikai váltás utáni újítási hangulatot jellemezte nálunk, és amelyben minden olyan intézmény átvételét kötelezőnek tartottuk, amelyre valaki vagy valakik azt mondták, hogy Nyugaton létezik. Ez különösen olyan intézmények esetén j elentett azután problémát, amelyekről hazai szakmai körökben egyáltalán nem volt tudás, és lényegében egykét ember elképzelése szerint alakult ki az adott intézmény hazai átvétele. Úgy gondolom, hogy ez a görcsös igyekezet jellemezte az ombudsmani intézmé nyek átvételét is, és kialakításakor ez egy sor strukturális torzulást eredményezett. Hozzászólásomban négy ilyen torzulást szeretnék kiemelni a hazai ombudsmani intézménnyel kapcsolatban. Az első probléma abban áll, hogy túlságosan közel hoztuk az ombudsm anok tevékenységét az Alkotmánybíróságéhoz. Azt is mondhatnám, hogy a nyugati országokban megfigyelhető ombudsmanokhoz képest a mieinket inkább négy függetlenített alkotmánybírónak lehetne nevezni. Ugyanis míg máshol az ombudsmanok alapvetően kisebb igazga tási hibákkal foglalkoznak, azokkal a visszásságokkal, amelyeket a hatóságok az állampolgárokkal szembeni eljárásaikban elkövetnek, addig nálunk az alkotmány 32/B. §a az alkotmányos jogok visszásságainak vizsgálatát bízta rájuk. A nevükben viselik is még az állampolgári jogok biztosa címet, de a felhatalmazás már az alkotmányos jogokat említi. Ezzel a felhatalmazással eleve elcsúszott a hazai ombudsmanok tevékenysége a törvényekben és más jogszabályokban biztosított állampolgári vagy polgári jogoktól az al kotmánybíráskodás felé. De pozíciójuk további közelítését ők még azzal is fokozták, hogy az elmúlt években túlmentek az említett alkotmányos felhatalmazásukon, és nemcsak az alkotmányban található alapjogok érvényesülése szempontjából ellenőrzik a hatóságo kat és más állami szerveket, hanem az alkotmány intézményi elveit is úgy fogják föl, hogy azok tulajdonképpen alapjogok, csak ki kell még ezeket olvasztani az intézményi elvekből. Ezzel lényegében elérik az alkotmánybíráskodás szintjé t, persze azzal a különbséggel, hogy ők a döntésüket csak ajánlhatják az állami szerveknek, de ezek kikényszerítése csak a médiák erejétől függ; mivel ha az állami szervek nem fogadják el az ajánlásaikat, végső esetben a média nyilvánossága elé tárhatják a zokat. Bár jelzem - és ez legyen egy kicsit reflexió arra, amit az ombudsmanok már jeleztek , hogy az ő különbségük az Alkotmánybírósághoz képest az, hogy az
