Országgyűlési napló - 1998. évi nyári rendkívüli ülésszak
1998. június 30 (3. szám) - A családi támogatások átalakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. NAGY SÁNDOR (MSZP):
79 a gyermekek után járó adókedvezményt, akkor ezzel az intézkedéssel javítottake azon állampolgárok helyzetén, akik mondjuk nem tudták igénybe venni, nem tudták érvényesíteni a gyermekek után járó a dókedvezményt! Az volt az alapvető probléma ezzel az intézkedéssel, hogy ezeket a pénzeket egy az egyben kivonták a költségvetésből. Tehát azon családok sem részesültek kedvezményben, akiknek volt adóalapjuk, de azon családok sem jártak jobban, akik esetle g segélyekből próbálták fenntartani magukat vagy korrigálni azon költségeket, amelyek a gyermekneveléssel jártak. Tehát nagyon röviden: ennek az országgyűlési határozatnak politikai üzenete is van, ez az üzenet pedig az, hogy a FideszMagyar Polgári Párt s zámára igenis fontos az, hogy a családokat és a gyermeknevelést támogassa minden olyan eszközzel, amivel csak lehet. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Megadom a szót Nagy Sándornak, az MSZP képvise lőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek, felkészül dr. Hegedűs Mihály, Független Kisgazdapárt. DR. NAGY SÁNDOR (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Különös pillanatok részesei vagyunk a Magyar Országgyűlésben. Ugyanis azt hiszem, egy hirtel en felindulásból elkövetett tévedés folytán egy országgyűlési határozattervezet helyett egy nehezen tisztázható műfajú dokumentumot kaptunk, amely leginkább egy felszínesen és pontatlanul megfogalmazott emlékeztetőre hasonlít. Az emlékeztető, mint tudják, az a papír, amely akkor készül, ha egy hosszú értekezleten viszonylag sok ember viszonylag hosszú időn keresztül összevissza beszél, ezért valakinek meg kell kísérelnie, hogy összefoglalja a teendőket, a feladatokat, határidőt és felelősöket írjon mellé. N os, ez az emlékeztető megítélésem szerint saját műfaján belül is nagyon rosszra sikeredett. Pongyola, pontatlan, és egyes pontjai megfejthetetlenek, mint egy nyomdahibás keresztrejtvény. Nem fogok minden részletre kitérni, már csak azért sem, mert az illet ékes bizottság kisebbségi véleményeként elhangzottak jól példázzák, hogy mire gondolok. De néhány példát azért említek, és néhányat talán meg is ismétlek a nyomaték kedvéért. Az indoklás első mondata így szól: "A családi támogatások rendszerét a leköszönő kormány az egyes családok számára hátrányosan változtatta meg." Ha a mondat úgy szólna, hogy "egyes családok számára", és nem úgy, hogy "az egyes családok számára", azaz teljeskörűen kiterjesztve a családok egészére, akkor természetesen ezen még el lehetne gondolkozni, lehetne róla vitatkozni már csak azért is mondom ezt, mert önök nagyon jól tudják, tisztelt kormánypárti képviselők is, hogy a Szocialista Párt nem jókedvében választotta az alanyi jogú támogatás szisztémája helyett a rászorultság elvét. (14. 20) Azt gondolom, el kell azon gondolkodni, hogy a mai magyar társadalom vagyoni, jövedelmi viszonyai között támogatni kelle a leggazdagabbakat is, vagy inkább többet kellene adni a kevésbé tehetőseknek. Nem vitatom, azok a kérdések, amelyekre Selmeczi Ga briella is utalt - jövedelemhatár konstrukciója, ennek a mértéke, a jövedelemigazolás helyzete , azok valóságos problémák. Ha ez az előterjesztés arra tenne kísérletet, hogy ezek megoldását helyezi kilátásba, akkor azt gondolom, lehetne érdemben miről bes zélni. De ilyen összefoglalóan minősíteni ezt a lépéssorozatot, ahogy az indokolás első mondatában szerepel, az természetesen nem elfogadható. Ez az indokolásszöveg ugyanis figyelmen kívül hagyja, hogy 1997ben igen jelentős reálértéknövekedés történt a c saládi pótlék esetében, '98ban pedig a szociális kiadásokra fordított teljes összeg 329 milliárd forintról 398 milliárdra növekedett. Ennek természetesen része a gyermektámogatásra fordított összeg is, és itt is jelentős reálértéknövekedésről van szó, le galábbis
