Országgyűlési napló - 1998. évi nyári rendkívüli ülésszak
1998. július 3 (5. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
325 interjúban a konkrét kérdésre válaszolva azt mondta, hogy szó sincs a társadalombiztosítási önkormányzatok feloszlatásáról. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót Wiener Györgynek, MSZP. DR. WIENER GYÖRGY (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim, Sándor László és Kökény Mihály már politikai és alkotmányjogi érveket egyaránt felsorakoztattak a Szocialista Párt által benyújtott mód osító, illetve kapcsolódó módosító indítványok mellett. Ezeket próbálom néhány további alkotmányjogi és politikai érvvel kiegészíteni, természetesen tudva azt, hogy a parlament ugyan az érvek színtere, ahol a gondolatok érvekként csatáznak, de egyben a töb bség színtere is, ahol nem az érvek minősége, hanem az éppen aktuális mennyiségi túlsúly dönt. Éppen ezért érveimet nem azért mondom el, mert akár egy pillanatig is arra gondolnék, hogy ez befolyásolja a végeredményt, hanem azért, hogy ezt a történelem és az utókor számára feljegyezhetővé tegyem, és egyben jelezzem, a Magyar Szocialista Párt képviselői mindent megtettek annak érdekében, hogy megvédjék a társadalombiztosítási önkormányzatokat. (Dr. Balsai István: Elég baj!) Így van, hallom az ellenvélemények et. Az, hogy önök egész mást mondanak, csak azt jelzi, hogy a mi álláspontunk nem egyezik az önökével, ezért is ülünk a Ház két eltérő oldalán, önök a jobb oldalon, mi a bal oldalon. (Taps az MSZP soraiban.) Komoly alkotmányos problémák jelentkeznek, amely ek fölött a javaslat elsiklik. A beterjesztett törvényjavaslat 3. §a szerint az alapokhoz tartozó vagyon - és biztosítási önkormányzatok vagyona - állami tulajdon. (18.30) Úgy tűnik tehát, hogy az alkotmány 12. § (2) bekezdése - mely szerint az állam tisz teletben tartja az önkormányzatok tulajdonát - az önök számára csak igen megszorító értelmezéssel fogadható el. Felhívnám a figyelmüket arra, hogy nincs egy jelző az "önkormányzat" szó előtt, mégpedig a "helyi" önkormányzat. Ha megnézzük az 1989. évi XXXI. törvény indoklását, valamint az 1990. évi XL. törvény e paragrafushoz fűzött indoklását, akkor azokból egyértelműen kitűnik, hogy az akkori jogalkotási szándék szerint nem szűkült volna le az önkormányzatok köre a helyi önkormányzatokra, hiszen - mint ezt a '89. évi XXXI. törvényhez fűzött, e tárgykörhöz kapcsolódó indoklás egyértelműen jelezte - a társadalomnak különféle új önkormányzati formákat kell kialakítania. Ezek a helyi önkormányzatok, az azóta létrejött nemzeti és etnikai kisebbségi önkormányzato k, de e körbe tartoznak a társadalombiztosítási önkormányzatok is. Kétségtelen, hogy hallatlanul nehéz megvédeni egy olyan önkormányzatnak a tulajdonát, amely önkormányzatot az alkotmány nem intézményesít. Visszautalné k egy 1991es vitanapra, melynek során pártunk korábbi képviselője, Csehák Judit képviselő asszony felhívta a figyelmet e kérdés alkotmányos rendezésének fontosságára, s egyben utalt arra is, hogy félő, hogy amennyiben ez most nem történik meg, akkor végér vényesen elsikkad. S mivel az alkotmány ugyan védi a társadalombiztosítási önkormányzat tulajdonát, de nem védi magát a társadalombiztosítási önkormányzatot, az a helyzet állhat elő, hogy e joghézagot kihasználva az önkormányzatot úgy fosztják meg tulajdon ától, hogy magát az önkormányzatot előzőleg jogilag megsemmisítik, ezt követően természetszerű, hogy tulajdona az államra száll át. De más alkotmányos problémák is jelentkeznek. Vitathatatlan, hogy mivel nem a kormány terjesztette be ezt a javaslatot, az a lkotmány 36. §át nem lehet számon kérni, mely szerint a kormány együttműködik a társadalmi szervezetekkel, hiszen ezzel a kötelezettséggel nem lehet képviselőket terhelni a kormány helyett. Azonban van itt egy konkrét kisegítő szabály, mégpedig az éppen m ost hatályon kívül helyezendő 1997. évi XLVIII. törvénnyel módosított 1991. évi LXXXIV. törvény 9. § (1) bekezdésének i) pontja, amely kimondja, hogy amennyiben nem áll fenn egyetértési joga a
