Országgyűlési napló - 1998. évi nyári rendkívüli ülésszak
1998. július 3 (5. szám) - Határozathozatal a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - "Az új évezred küszöbén - kormányprogram a polgári Magyarországért" című előterjesztés vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. KOLESZÁR LAJOS (MSZP):
300 norvég vagy svájci népszavazások élességére, a francia v agy angol parlamenti viták harsányságára gondolnunk, hogy belássuk, nem minden nép ismeri el az össznemzeti külpolitika fontosságának elvét. Szükségese akkor nekünk, magyaroknak a nemzeti egyetértésre alapozni az ország diplomáciáját? Meggyőződésem, hogy igen. Hazánk földrajzi helyzete, történelmi öröksége és kiváltképp a nemzet érdeke ezt kívánja tőlünk. Könnyen belátható, hogy az egységes akarat sikeresebb lehet, mint a széthúzó. A magyar diplomáciának ráadásul kettős érdeket kell egyszerre érvényesíten ie: a magyar állam és a magyar nemzet érdekét, egyfelől tehát azt a célt, hogy hazánk elnyerje végre az őt megillető helyét az európai országok közösségében; másfelől, hogy minél hatékonyabban munkálkodhassék a határainkon túl élő magyar közösségek érdekéb en. Ha végigtekintünk az elmúlt nyolc éven, azt tapasztaljuk, hogy a magyar diplomácia akkor volt a legsikeresebb, ha széles konszenzuson nyugodott. A parlamenten belüli teljes egyetértés övezte hazánk NATOtagságának kérdését, s lám, Magyarország tagsága a NATOban néhány hónapon belül valósággá válik. Hasonló a helyzet az Európai Unió esetében, hiszen az elmúlt nyolc év közös eltökéltsége és erőfeszítései reményeink szerint belátható időn belülre hozták hazánk teljes jogú csatlakozását e szervezethez. És kevésbé volt sikeres a magyar diplomácia ott, ahol számos alapkérdésben nem sikerült egyezségre jutni a magyar politikai élet főszereplőinek. Nagyobb egyetértéssel talán több diplomáciai eredményt érhettünk volna el a határon túli magyarok érdekében. És kü lönösen nehéz helyzet alakult ki akkor, ha még a célok meghatározásában sem sikerült az országon belül közös nevezőre jutni. A bősnagymarosi gátrendszer kérdése ilyen: a nemzeti egyetértés hiánya kudarcos tárgyalássorozatot eredményezett. Szükségünk van a nemzeti konszenzusra a külpolitikában. Éppen ezért e törekvés kiemelten fontos helyet kapott a kormányprogram külügyi fejezetében. Igazuk van azoknak, akik azt mondják, a konszenzusteremtésért a kormány tud a legtöbbet tenni. Az is igaz ugyanakkor, hogy a z ellenzék partneri hozzáállása nélkül ez a cél meg nem valósítható. Magam biztató jelnek tekintem, hogy Martonyi János kijelölt külügyminiszter úr bizottsági meghallgatásakor azt tapasztaltam, hogy a külügyi bizottság minden tagja - pártpolitikai hovatart ozás nélkül - őszintén fontosnak tartja, hogy az ország jövője érdekében a külpolitikában újra teljes legyen a nemzeti egyetértés. Kérem valamennyi képviselőtársamat, hogy az elkövetkezendőkben minden eszközzel segítse a kormányprogramban megfogalmazott kö zös külpolitikai céljaink megvalósulását. Tegyék ezt ugyanazzal a konstruktivitással, ahogyan ez a külügyi bizottság keddi ülésén történt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Koleszár Lajos képvisel ő úrnak, MSZP; őt követi Glattfelder Béla, Fidesz. DR. KOLESZÁR LAJOS (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor első olvasatban a végére értem a benyújtott kormányprogramnak, az a benyomá s alakult ki bennem, hogy szerkezetében, nyelvezetében, retorikai fordulataiban mindenáron a másság látszatát kívánja kelteni. A szerzők kínosan ügyeltek, hogy ahol csak lehet, elkerüljék a közismert fogalmakat, ugyanazokat a tényezőket lehetőleg más szava kkal írják le. Ennek eredményeként a kormányprogramban bravúros nyelvi leleményeket fedezhetünk fel szinte minden fejezetében, de különösen igaz ez a szociális biztonság területére. Valamennyit természetesen nem áll módomban itt most fölsorolni önöknek a s zorító időkorlát miatt, de néhány gyöngyszemet azért kiemelnék. A munka világa fejezetében szerepel az a mondat, hogy "A kormány az érdekegyeztetést a jelenleginél magasabb szintre kívánja emelni." Nem tudhatom, hogy mire gondoltak a szerzők, amikor ezt a mondatot leírták, de az bizonyos, hogy a kormánynak már megalakulása előtt sikerült ezt a követelményt teljesíteni, miután a társadalombiztosítási önkormányzatok megszüntetésével
