Országgyűlési napló - 1998. évi nyári rendkívüli ülésszak
1998. július 3 (5. szám) - Határozathozatal a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - "Az új évezred küszöbén - kormányprogram a polgári Magyarországért" című előterjesztés vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. KOLESZÁR LAJOS (MSZP):
301 kapcsolatos törvényjavaslatnál olyan magas szintre emelte az egyeztetést, hog y az már nem is látható. A kormány "szociális párbeszédet fog folytatni" az érdekképviseletekkel. Ez valóban filozófiai fordulat - mi eddig ugyanis párbeszédet folytattunk a szociális partnerekkel. Az otthonteremtéssel összefüggésben azt írja a program: "a kormány olyan piaci alapú lakáspolitikát alakít ki, amelyben helye van az állami szerepvállalásnak is." Érdeklődéssel várjuk, hogy milyen lakáspolitika az, amely piaci alapú. Az a cizellált megfogalmazás, hogy "helye van az állami szerepvállalásnak", tény leg alkalmas arra, hogy később bármilyen kormányzati magatartást magyarázni lehet vele - ha növelte az állami szerepvállalást, akkor azt, ha csökkentette, akkor azt. Egy fejezeten belül szerepelnek a következő kifejezések: "leginkább rászorulók", "legrászo rultabbak", "rászorulók". Kíváncsi vagyok, hogy ez a nyelvi sziporka mikor kel majd önálló életre. (Sasvári Szilárd: Ősszel!) A szociális területen is fájdalmas gyakorisággal fordul elő a "törekszik" kifejezés, mintegy bizonyítva, hogy ez egy törekvő korm ány lesz. Azt hiszem, már mások is észlelték, hogy a "megvizsgálja", "átvilágítja", "megfontolja" kifejezések arra engednek következtetni, hogy a politikai programjának jelentős részét a leendő kormány az említett kifejezésekkel megszelídítette. Tisztelt K épviselőtársaim! Komolyra fogva a szót, meggyőződésem, hogy a program gazdasági részét írók nem ismerték a program második részét, és ugyanez érvényes fordítva is. Az erre utaló tények közül megemlítem, hogy a kormányprogram első részében, ahol ismét csak nyelvi lelemények segítségével szól az általa elképzelt adóreformokról, sejtetni engedi, hogy a bérjárulékokat be akarja építeni a munkabérekbe, hogy megkönnyítse az adóként való beszedését. Szeretném jelezni, hogy ha a társadalombiztosítási járulékokat át minősítjük adóvá, akkor ezt követően már nem beszélhetünk társadalombiztosításról, hanem adóból finanszírozott egészségügyről és időskori ellátásokról lesz szó. (16.40) Így nincs értelme a társadalombiztosítási résznek, és ezen belü l a sokszor hangoztatott járulékcsökkentésnek. Valamennyiük figyelmét szeretném ráirányítani arra, hogy ha ezt - ami egyébként nem feltétlenül alkotmányellenes - a kormány megteszi, úgy a munkaadókat tehermentesíti e területen az érdekegyeztetés alól, miut án a reformot követően csak a munkavállalóknak kell küzdeniük az ilyen irányú közterhek csökkentéséért. Külön szeretném megkérdezni a miniszterelnök úrtól, hogy a jövőbeni állami magatartás egyik stratégiai kérdése miért csak a program 33. oldalán, a "Segé lyezés, pénzbeni támogatások" című részben jelenik meg. Szinte fenyegetően hangzik ebben a szövegkörnyezetben: "A kormány csökkenti az állam újraelosztó szerepét.". Továbbá azt is szeretném megkérdezni a miniszterelnök úrtól, hogy egy másik fontos állami k ötelezettség miért pont a "Családpolitika" című részben jelenik meg, nevezetesen miért itt tartja fontosnak leszögezni a kormány, hogy az állam felelősséggel tartozik az adófizető polgárok befizetéseinek célszerű és hatékony felhasználásáért is. Azzal ugya nis, hogy ugyanabban a mondatban szembeállítja a támogatásra, segélyekre szorulókat az adófizetők érdekeivel, nem segíti elő a társadalmi szolidaritást, ellenkezőleg, csökkenti azt. Annyiban egyetértek a kormányprogrammal: a polgárok legfőbb vágya, hogy sz ociális biztonságuk garanciális elemei stabilak legyenek, de ez a stabilitás iránti igény egyformán jelentkezik a szegény, a módos és a gazdag családoknál, ugyanakkor másmás mozgástér nyílik számukra, hogy a biztonságért önmaguk is tegyenek valamit. Őszin tén remélem, hogy a kormány nem téveszti el, mely körbe tartozó családoknak kell igazán segítenie. Azért csak remélem, mert számomra elfogadhatatlan, hogy a családok, gyermekek esélyegyenlőségét úgy értelmezi a kormányprogram, hogy az átlagosnál jobb jöved elmű családoknak a szociális forrásokból való
