Országgyűlési napló - 1998. évi nyári rendkívüli ülésszak
1998. július 3 (5. szám) - Határozathozatal a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - "Az új évezred küszöbén - kormányprogram a polgári Magyarországért" című előterjesztés vitájának folytatása - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
260 Hozzászólásra következik Szalay Gábor, az SZDSZ részérő l; őt Várhegyi Attila fogja követni, a Fidesz részéről. SZALAY GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányprogramok közös sorsa - tértől és időtől függetlenül , hogy miközben kormánypárti képviselők lelkesülten magasztalják erényeit, add ig az ellenzéki képviselők hevesen bírálják annak hiányosságait. Nem csalódtunk - most is így történik mindez. Egyrészről hallhattunk az önmagukban valóban lelkesítő célok és szándékok nagyszerűségét hangsúlyozó szónoklatokat, másrészről elhangzottak a cél ok mellé rendelendő eszközök és források teljes hiányára figyelmeztető érvelések. Én azonban polgárként, ha csak ellenzéki polgárként is, őszinte szívvel a kitűzött célok minél maradéktalanabb teljesülésé nek drukkolok. Mert ki is ne akarna jólétet, gazdasági növekedést, biztonságot, nyugalmat, szabadságot, reményt, összetartozást, európai együttműködést ebben az országban? Én biztos, hogy mindezt szeretném megvalósulva látni. Ezért is zavar azután leginkáb b, hogy jó pár, számomra nem teljesen megérthető dolgot és megállapítást találtam a program engem leginkább érdeklő fejezeteiben. Ezekből szeretnék egypárat kiemelni. Zavar, hogy a hozzám oly közel álló iparról a program szinte megfeledkezni látszik. Össze sen öt kis pici, kurta bekezdés foglalkozik ezzel, mintegy egyharmadnyi oldal terjedelemben. Úgy gondolom továbbá, hogy az az egyébként érthető törekvés, amely több helyen is megfogalmazódik a programban, nevezetesen, hogy a nyilvánosság hozzáférhessen az elmúlt években megkötött magánosítási szerződésekhez, ez legalábbis finomításra szorult volna, árnyaltabb megfogalmazást igényelt volna, mert úgy gondolom, ez azt a félelmet keltheti, hogy itt magánjogi szerződések - a partnerek beleegyezése nélkül - kerül nek nyilvánosságra hozatalra. Nem tételezem fel, hogy ez meg fog történni, de mindenesetre ezt a programban pontosítani lett volna ildomos, nehogy esetleg - az egyébként helyesen - a programban többször üdvözölt külföldi tőkebeáramlás épp ilyenfajta megjeg yzésektől bizonytalanodjon el. Azt mondja a program, hogy a kormány energiapolitikájának - azaz új energiapolitikáról beszél - kialakításakor az energiaellátás biztonságát, gazdaságosságát, a környezetvédelem szempontjait, majd később jelzi, hogy az energi abeszerzés diverzifikációját kell szem előtt tartani. Minden kormánynak természetesen lehetősége van - ha annak szükségét érzi - új energiapolitikát kidolgozni. Azonban jelzem, hogy a jelenleg érvényben lévő energiapolitikai irányelvek - amelyeket 1993ban fogadott el ez a Ház - pont ezen a négy prioritáson, ezen a négy pilléren alapulnak. Tehát vagy újat dolgozunk, ki és akkor más prioritások lesznek, vagy ha ugyanezek a prioritások vannak, akkor ezért nem érdemes új energiapolitikát kidolgozni. Miközben l elkesítő az ökológiai szemléletű piacgazdaság felvázolt képe, a környezethasználat költségeinek megfizettetése, az Európai Unió környezetvédelmi normáihoz történő fokozatos közelítés, az az elv, hogy az alacsony környezetvédelmi normákból eredő versenyelőn yre fejlődési stratégiát nem alapozhatunk, tehát miközben mindez valóban lelkesítő, addig, úgy gondolom, korrektebb lett volna legalább jelezni, hogy mindezen elvek gyakorlati átültetése és érvényesítése jelentős közüzemi áremelkedést fog hozni, és nem kel lene azt a képzetet kelteni, hogy bármilyen szigorúan számon kért árképzési metodikával, költségellenőrzési rendszerrel mindez semlegesíthető lenne. A hagyományosnál általában jóval drágább, energiatakarékos, környezetbarát technológiák és beruházások ösz tönzése bizony igen időszerű lenne, úgy, ahogy azt a program megfogalmazza. De miként? Mik lennének ezen ösztönzés eszközei? Merthogy ez ugyanis a lényeg! Vámkedvezményekkel, adókedvezményekkel, hitelkedvezményekkel kívánnánk ezt elősegíteni? Esetleg kombi nált módon? Eddig ugyanis - nyolcéves tapasztalatom mondatja velem - minden kormány minden pénzügyminisztériuma levert minden ilyen irányú törekvést és igyekezetet, bármely képviselő, bármely képviselőcsoport próbált is ezzel előállni. Én kívánom, hogy mos t sikeresebbek legyünk - közös örömünkre és hasznunkra - ezen ambícióink megvalósítása során.
