Országgyűlési napló - 1998. évi nyári rendkívüli ülésszak
1998. július 3 (5. szám) - Határozathozatal a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - "Az új évezred küszöbén - kormányprogram a polgári Magyarországért" című előterjesztés vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - VÁRHEGYI ATTILA (Fidesz):
261 Csak zárójelben teszem hozzá, meglepődtem, hogy a Központi Környezetvédelmi Alap rendbetételét - amelynek kezelése joggal oly sok bírálatot kapott az elmúlt négy év során - nem tűzi ki a program, vagy legalábbis látszólag elfeledkezik róla. Az Európai Unió energetikai irányelvei a piac teljes liberalizációja irányába mutatnak. Így aztán számomra legalábbis kevéssé értelmezhető azt olvasni, hogy szigorítani kívánjuk a jogosultságokat, a jelenleginél szűkebbre kívánjuk vonni a piaci szereplők körét az olaj, olajtermék- és földgázkereskedelemben. Úgy gondolom, ha még vannak is anomáliák közismerten ezen a területen, azokat másképp kellene kiküszöbölni, és EUkonforma bb módon kellene eljárnunk. (13.30) És végül nagy nemzeti traumánk, BősNagymaros ügye. - Bár nem ellenezhető annak igazsága, hogy ezt az ügyet a program elsősorban gazdaságossági kérdésként kívánja kezelni, de azért emlékeztetnék arra, hogy a Hágai Nemzet közi Bíróságon eddigi érvelésünk alapja a környezetvédelmi szempontok érvényesítése volt. Tehát ez egy jelentős irányváltást jelent ezen a téren. Ugyanakkor még egy dologra szeretném fölhívni a figyelmet: félek, nagyon félek, hogy túlzott ambíciónak bizony ulhat annak egyidejű kitűzése, hogy nem építünk alsószakaszi duzzasztóművet, hogy leülünk a szlovákokkal tárgyalni, hogy ezen tárgyalás eredményeként hazatereljük a Duna minket megillető mennyiségét Szigetközbe, és mindezt ráadásul akkor, amikor nemzetközi összefogással a mohi atomerőmű ellen kívánunk fellépni. Ha valamiben, akkor ennek a csomagnak a sikerre vitelében kívánnám a legtöbb szerencsét és a legjobb széljárást az új magyar kormánynak, amely - Szájer József tegnapi Montaigneidézetére utalva - nyi lván nem céltalan hajósként fog viselkedni. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Szólásra következik Várhegyi Attila, a Fidesz részéről; őt Gidai Erzsébet követi, a MIÉP részéről. VÁRHEGYI ATTILA (Fidesz) : Ti sztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, az emberi faj egyik sorskérdése, milyen mértékben sikerül - ha sikerül - úrrá lennie az emberi együttélést megzavaró agresszivitás ösztönén. E gondolatot Sigmund Freud fogalmazta meg évtizedekkel ezelőtt, talán maga sem tudva előrelátását. A Fidesz vezette kormány e gondolatban rejlő igazsággal is sűríthetné kulturális programját, s erre jó, ámde mélységesen szomorú példát is adott hozzá tegnap a sors. Talán ennek kapcsán megérthetik végre ellenzéki képviselőtárs aim is, hogy miért szorgalmazták a polgári erők az önálló kultuszminisztérium létrehozását, miért fogalmaztak meg önálló kulturális politikát, s miért tartják a gazdaság patikamérlegen kiszámított viszonyai mellett is érvényesnek azt a klebelsbergi gondola tot, amely szerint olyan ország még nem volt, amely azért ment volna tönkre, mert kulturális célokra áldozott. Mert tudjuk, ahol a szellem leáldozik, ott az élet felemésztése következik. Tisztelt Országgyűlés! A polgári jövő kormányának kulturális programj a fordulópontot jelent. Az ezredforduló több, minőségében is ünnepet jelentő eseményét nem célnak, hanem lehetőségnek tekinti ahhoz, hogy átlépjünk az évtizedes kulturális megosztottság ideologikus és egzisztenciális keretein, elérhetővé tegyük a polgárok számára régi és újonnan születő kulturális javainkat, értékeinket, s megmutassuk a világnak, hogy mire volt képes és mire képes ma a magyarság a kultúra tekintetében, mit adtunk és mit adunk hozzá Európa és a világ civilizációjához. A kormány programja kom plex, értékeket teremtő, etikát követelő és az emberi élet teljességéhez szükséges, hosszú távú befektetésnek tekinti a kultúrát. Valahogy úgy, ahogyan Wolfgang Kraus írja: a kultúra felöleli a játékot, művészetet, vallást, filozófiát, tudományt, de - és e z a fontos - az élő valóságnak azt a részét is, ahol az etikai értékeket valóban megélik.
