Országgyűlési napló - 1998. évi nyári rendkívüli ülésszak
1998. július 3 (5. szám) - "Az új évezred küszöbén - kormányprogram a polgári Magyarországért" című előterjesztés vitájának folytatása - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
212 Egyszerűen azt szokták mondani: a magyar társadalom kettészakad t, megváltozott a társadalmi csoportok szerkezete, belső aránya, megszűnt a belső összetartozás, szolidaritás érzése. (9.20) Az, amiről itt a következő hónapokban vagy években majd vita folyik - az oktatási szerkezet, a nemzeti alaptanterv , csak látszatr a tűnik szakpedagógiai, módszertani vagy oktatási problémának. Jó, ha minden képviselő tudja, ez nem arról szól, hogy a pedagógusok milyen ütemben, milyen tagolásban kívánnak tanítani, hanem arról, hogy milyen lesz a jövő magyar társadalomszerkezete, kik m ilyen típusú, milyen értékű tudáshoz juthatnak hozzá. Ez közvetve meghatározza azt is, hogy milyen lesz a magyar társadalom szerkezete az ezredfordulót követő években, évtizedekben, lesze középrétege a magyar társadalomnak, vagy végérvényesen kettészakad egy szűk, bár kiváltságaiban boldogan élő elitre, és egy lecsúszással, nélkülözéssel, kilátástalansággal szembenéző tömegre. Vagy pedig létrejön egy olyan középosztály, amely képes a mindenkori elit önzését korlátozni, és van annyi gazdaságiszellemi ereje , hogy képes a lecsúszók, marginalizálódó csoportok felemelésére is ügyet, erőforrásokat fordítani. Ez az a sokat emlegetett polgárság, amelynek a megteremtésére direkt eszközök - vagyonhoz juttatás, privatizáció, kárpótlás - nem állnak a következő kormány rendelkezésére. Rendelkezésére áll viszont egy nagyon fontos indirekt stratégia, a versenyképes tudás megnyitása minél szélesebb rétegek előtt. Ez a legfontosabb útja - kis képzavarral élve, talán a királyi útja - annak, hogy hogyan lehet ma Magyarországo n ezt a bizonyos középréteget - amely nemcsak a láncait veszítheti, hanem stabilizálni képes a gazdasági és politikai folyamatokat - generálni, segíteni. A negyedik kihívás - ez az, amiről utoljára szeretnék beszélni, és aminek a tegnapi nap robbantása kér etlen és kelletlen szomorú aktualitást is ad - a nevelés és a képzés egyensúlyának az újrateremtése, megteremtése. Mióta iskola van, azóta vitatkoznak az ezzel foglalkozók arról, hogy mi a kellő arány a képzés, az információátadás és a nevelés, az emberfor málás, a személyiségformálás, az erkölcsi értékek átadása között. Ez a vita nem is fog abbamaradni a következő évtizedekben vagy évszázadokban. Egy biztos, mi úgy látjuk, hogy ez az egyensúly megbomlott, és ma az iskola kényszerűen - a pénzhiány, a szegény sége okán - kénytelen elhanyagolni a nevelési funkcióit, és lassan csak képzési intézménnyé, szellemi szolgáltatóházzá válik. Ezt az állapotot nem lehet és nem is szabad tudomásul venni. A következő kormány dolga az, hogy jogszabályban elismerje az iskola tanórán kívüli nevelési funkcióit, legyen szó bűnmegelőzésről, a kábítószer elleni küzdelemről vagy az erkölcsi nevelésről. Második feladata, hogy képes legyen megtalálni azokat az érzékeny finanszírozási formákat, ahogy ezeket el tudja érni. Nem lehet min dent normatívával megoldani; van, amit pályázati formában vagy alapítványi rendszeren keresztül kell finanszírozni. A harmadik feladat, hogy szakmailag segítse ezeket a tevékenységeket, hogy kellő színvonalúak legyenek. Emellett választ kell adni a követke ző évek során arra, hogy taníthatóe, és ha igen, milyen formában az erkölcstan Magyarországon. Meggyőződésünk, hogy tanítható tanórai keretek között is. Ki kell dolgozni a következő kormánynak ezt a tantárgyat, tankönyvet, módszertant, és segíteni kell az erre önként vállalkozó pedagógusokat, hogy ebben a munkában a lehető legnagyobb szakmai ethosszal vegyenek részt. Azonban nem lehet és nem is szabad kötelezővé tenni a következő években ezt a stúdiumot, de mindenkit - legyen szó önkormányzatról, alapítván yi vagy egyházi iskoláról - anyagilag és szakmailag jelentősen kell segíteni, aki ebben a munkában, az erkölcsi nevelés munkájában részt kíván venni, és azt kellő szakmai színvonalon teszi. Az erkölcs azonban dogma, írott papír marad akkor, ha nincsenek ol yan eleven, szerves közösségek a fiatalok számára, ahol ezeket az elveket a gyakorlatban is átélhetik. Megtaníthatja egy pedagógus papíron az erkölcsöt, a becsületet, de mit sem ér ez, ha nincs sportkör, nyári tábor,
