Országgyűlési napló - 1998. évi nyári rendkívüli ülésszak
1998. július 3 (5. szám) - "Az új évezred küszöbén - kormányprogram a polgári Magyarországért" című előterjesztés vitájának folytatása - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
211 Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a kormányprogram vitáját. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a s zót, közülük is elsőként Pokorni Zoltán képviselő úrnak, FideszMagyar Polgári Párt; őt követi majd Burány Sándor, Magyar Szocialista Párt. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A tegnap kezdődött kormányprogramvitában az e llenzéki képviselők - akarva vagy akaratlanul is - dicsérettel illették a kormányprogramnak az oktatásra vonatkozó fejezetét, mondván, hogy az részleteiben kidolgozott, mármár egy főosztályi szintű cselekvési program vázlatát tartalmazza. Az a tíz perc, a mit én képviselőtársaimtól kértem ma reggel, értelemszerűen nem elegendő és nem is szükséges ahhoz, hogy ezt a cselekvési programot kifejtsem, csupán egy dologról szeretnék beszélni, arról, ami nincs benne ebben a konkrét cselekvési programban - a részlete kben, ami mögötte van , azokról a megfontolásokról, ha úgy tetszik, kihívásokról - ahogy manapság mondani szokás , amelyeket szem előtt kellett tartanunk, amikor a cselekvéseket, terveket, programokat megfogalmaztuk. Ezt tíz percben is ki lehet fejteni, de egy mondatban is, az egy mondat ráadásul nem is tőlem származik, hanem elég rég hangzott el, lassan most már 180 éve. 1814ben Koppenhága tengeri sós levegőtől friss városában, VI. Frigyes dán király udvarában megjelent Grundtvig püspöke, akinek a nevét azért jegyezte fel a krónika, mert ő volt az, aki a vasárnapi iskolai rendszert, a dán közoktatás alapvető reformját elindította 1814ben. Akkor pénzt kért VI. Figyestől ennek az új iskolai struktúrának a kialakítására. VI. Frigyes dán király híres mondat a - legalábbis a dán történelemkönyvek szerint - ekkor hangzott el, a mondat így szól: "Lehet, hogy szegények vagyunk, de ez nem ok arra, hogy ostobák is legyünk." Magyarország egy szegény ország, de az emberi erőforrásokban mérhetetlen lehetősége, mérhete tlen tapasztalata rejlik. Az a kihívás, ami előttünk áll, a XXI. század, egy információs társadalom, egy tudás alapú társadalom kihívása, szemben a XIX. században kialakult, XX. században testet öltött ipari társadalommal. Ez a kihívás Magyarország számára mérhetetlen perspektívákat nyit. Erre kell felkészülnie a munkáját most megkezdő kormánynak, ezt kell szem előtt tartania az oktatási tárcának is. Részben a tárca is, a tárca új feladatrendszere is ezt képzi le, hiszen megváltozott az eddigi Művelődési és Közoktatási Minisztérium feladatköre. Itt egy tisztán képzési, oktatási tárcával állunk szemben, amely egy kézben, egy intézményben kezeli a közoktatás, a szakképzés, a felsőoktatás és a tudománypolitikában részvétel ügyeit. Nem véletlen ez, mert meggyőző désünk, hogy egy ilyen integrált képzési, oktatási minisztérium képes leginkább kezelni azt a feladatot, ami előttünk van, amely nem szakad szét szektoriálisan, hanem próbál megvalósítani - és meg is valósít - egy egységes humánerőforrásfejlesztést. Ez fe lel meg annak a feladatnak, amely a következő kormányzati ciklus egyik legfontosabb feladata, az európai uniós csatlakozás, az európai uniós tárgyalásokon való részvétel. Nyilvánvaló, az unió nemcsak szép szavakból, szép elvekből áll, hanem egy erős gazdas ági verseny, egy erős gazdasági kényszer is van. Magyarországnak, a felnövekvő nemzedékeknek az az érdeke, hogy Magyarország ne az olcsó, alulképzett vagy éppen csak rosszul képzett munkaerőkínálatával váljék vonzóvá a befektetni szándékozó külföldi tőkén ek, hanem a kvalifikált, magasan képzett munkaerő okán legyen vonzó mindenki számára. Már csak azért is, mert az olcsó munkaerőkínálatában komoly versenytársaink vannak a régióban, ezt a versenyt nem érdemes elkezdeni, nem érdemes folytatni. Az az oktatás i tárca, a következő kormány feladata, hogy a következő években, évtizedekben a magas kvalifikáltságú, drágán megfizetett munkaerő által legyen vonzó a térségben. Ez szolgálja azt a célt is, ami az elmúlt tíz év gazdaságipolitikai átalakulásának, a rendsz erváltás átalakulásának a feszültségeiből fakad. Az elmúlt tíz év, amit valamennyien átéltünk itt, ebben az országban, nem múlt el nyomtalanul és tanulságok nélkül az oktatási rendszerben sem.
