Országgyűlési napló - 1998. évi nyári rendkívüli ülésszak
1998. június 30 (3. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz):
109 támogatást, de az intézmények ezek után nem tudom, hol kapják a támogatást , meg sem indul, pedig a szándék valószínűleg egyértelmű, nagyon szükséges és fontos. Minden szakirányú továbbképzés, amely eddig elég általánosan, már évtizedek óta térítéses képzés formájában folyt, most egyszerűen talaját veszti, és az összeomlás veszélye fenyegeti. Lehet pers ze egy rugalmas megoldást találni, és nem tandíjnak, hanem költségtérítésnek fogjuk nevezni az egészet. A dolog ebben a pillanatban helyreáll, csak akkor az elképzelést nem úgy valósítottuk meg, ahogy ezt eredetileg megfogalmaztuk, és jólhangzóan exponáltu k. (16.40) Egyébként azt is mondom, érzem, hogy az első doktori képzésben részt vevők, a legfiatalabb, legkiválóbb szakemberek - legalábbis ígéretek - anyagi támogatására szükség van. De ez sem első diploma! Doktori képzésre nem lehet diploma nélkül jelent kezni! Gondolom, ez mindenki számára hasonlóan világos. Végül: a törvényjavaslat így most semmiféle garanciát nem nyújt az intézmények számára a kieső bevételek kompenzálására. Elhangzott, és föltételezem, hogy így is lesz, hogy ez majd bekövetkezik; de mo st egy dolog, amiről a parlament dönt, és más dolog, amire van ígéret. Azt tartanám a komplex megközelítés teljes egészének, ha arról is határozott írott szó volna, hogy hogyan és meddig tart majd ez a kompenzáció. Mert ha ebben az évben még valami van vag y akár teljes kompenzáció van, a következő évben már félő, hogy csak mérsékelt és részleges lesz, utána már senki semmit nem mond és nem ígér, és ez az intézményeknek - még egyszer mondom - mindössze 34 százalékos, de attól függetlenül nem elhanyagolható bevételt jelent. Én tehát összességében úgy értékelem, hogy ebben a formában ez a javaslat - bár szándéka szerint támogatható és támogatandó elképzelést fogalmaz meg az esélyegyenlőségi lehetőségek növelésével - annyira kidolgozatlan, átgondolatlan, és ann yira kiragad egy elemet egy komplex kérdéskörből, hogy így nem tudom elfogadásra javasolni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! A házbizottság ülésén megállapodás született abban a kérdésben, hogy e bben a vitában is először a frakciók fejtik ki álláspontjukat 1010 perces időkeretben, majd ezt követően kerül sor az egyes képviselői felszólalásokra. Az első körben kétperces felszólalásokra nem kerül sor. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Révész Má riusznak, a Fidesz képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A FideszMagyar Polgári Párt nem vitatja, hogy adott környezetben, adott keretek között a tandíjnak lehet pozi tív szerepe. Érdemes azonban megvizsgálni, hogy mi történt a tandíj bevezetése óta eltelt időszakban, és ha ezeket az éveket megvizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk azt, hogy a tandíjtól várt pozitív hatások csak töredékesen jelentek meg az egyetemeken. A ha llgatók az egyetemeken, a főiskolákon nem váltak megrendelőkké, emiatt a tandíj nem járult hozzá a szükséges szemléletváltáshoz sem a hallgatók, sem a felsőfokú oktatási intézmények esetében. Adott körülmények között, mint mondtam, lehet a tandíjnak pozití v szerepe abban az esetben, ha az egyetem, főiskola elvégzése, a diploma megszerzése a fiatalok életesélyeit növeli. Ha azonban megnézzük, hogy a tandíj bevezetése óta például a közalkalmazotti, köztisztviselői bérek milyen változáson mentek keresztül, akk or azt állapíthatjuk meg, hogy mióta bevezettük a tandíjat, a fizetések igen jelentős mértéket - a tanári fizetések például 20 százalékot - veszítettek a reálértékükből. Négyöt év tanulás után - tandíjfizetéssel kiegészítve - tulajdonképpen tragikomikusna k nevezhető az, amikor az orvosok, a pedagógusok, a köztisztviselők megkapják az első fizetésüket. Ez mindenképpen olyan helyzet, amit valamilyen módon oldani kell.
