Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 15 (345. szám) - A képviselőcsoportok nevében elhangzó felszólalások: - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
1371 Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm dr. Gál Zoltánnak, az Országgyűlés elnökének beszédét. Most az egyes képviselőcsoportok nevében elhangzó felszólalásokra kerül sor, a házbizottság ülésén született megállapodásnak megfelelően nyolcperces időkeretekben. El sőként megadom a szót Pokorni Zoltánnak, a FideszMagyar Polgári Párt képviselőcsoportja felszólalójának. Egyidejűleg átadom az elnöklést dr. Gál Zoltánnak, az Országgyűlés elnökének. (Taps.) (Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalj a el.) POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt parlamenti Képviselők! Kedves Hölgyeim és Uraim! Ötven esztendővel ezelőtt, 1948ban, a magyar polgári forradalom századik évfordulóján itt, a Parlamentben Vorosilov marsall tapsoltatta magát, leg alábbis az arra hajlandókkal. Ma is érdekes az ünnepi helyzet, hiszen nemcsak a 150. évfordulóról emlékezünk meg ma, hanem az eltelt rendszerváltó évekről, évtizedről is mérleget készítünk. Tíz éve volt az első olyan március 15e, amikor reggel ugyan még l etartóztatták azokat, akiket szoktak, a motoros rendőrök felsorakoztak, a besúgók elvegyültek, de már nem verték szét az ünneplő, tüntető fiatalokat. E tüntetések, tömeges felvonulások, mozgalmak vittek aztán a rendszerváltás vértelen fordulatához, amint v értelen volt az 1848as március is. Metternich jól tudta, hogy a külpolitikai helyzet megváltozott. A párizsi forradalom jól jelezte, hogy nincs mód az erő alkalmazására, tárgyalni kell. S tudjuk jól, a szovjet hatalom gyengülése, változása előzte meg a re ndszerváltást elindító tárgyalássorozatot is. Persze, ilyen értelemben a mindenkori Metternicheken is múlik, hogy vértelene a forradalom, ám azért mégsem ők lettek a nemzeti emlékezés hősei! Sokatmondó jellegzetessége a magyar történelmi tudatnak, hogy 18 48at kizárólag és megfellebbezhetetlenül dicsőségesnek őrizte meg emlékezetében. Ez a nép nem vesz tudomást, nem akar tudomást venni a szabadságharc bukásáról. Miért? Valószínűleg azért nem, mert számunkra '48 mindmáig nem ért véget, így természetszerűen el sem bukhatott. A bukást csatavesztésnek könyveltük el, és 1956 is egy '48as csata volt. 1848 márciusának polgári forradalma még ma is jelenkor számunkra. Mert a polgárosodás még mind a mai napig befejezetlen. Az ünnep szerepe, fontossága is az, hogy ma gunkba nézzünk, mérleget készítsünk, hol állunk, hogyan állunk a még ma is eleven, még ma is elérendő célok, feladatok megvalósításában. 1848ban és 1990ben is nemzeti függetlenséget, polgári Magyarországot, politikai demokráciát, a határon túli magyarok kulturális visszaemelését a nemzetbe, sajtószabadságot, felelős kormányt akartunk. Számos intézmény, jogi keret létrejött. És mégis: miért érzi az emberek nagy része ma csalódottnak magát? Miért érzi kiszolgáltatottabbnak, védtelenebbnek magát és családját , bizonytalanabbnak a jövőjét? Miért közömbös a megszerzett politikai szabadság iránt, miért nem becsüli az önkormányzatokat és a parlamentet? Most vág igazán elevenünkbe a felismerés, hogy az 1848as forradalom kezdetben és elsősorban nem a nemzeti függet lenség mozgalma volt. '48 nemcsak a politikai szabadságjogok mozgalma volt, nemcsak az alkotmány sáncai mögé akarta beemelni a népet, nemcsak a törvény előtti egyenlőséget hirdette, hanem valódi gazdasági felemelkedést is kínált azoknak, akik addig kirekes ztettek voltak a nemzetből. Az ország népét akkor sem a márciusi ifjak sajtószabadsága miatt töltötte el a hála és az öröm érzete, hanem elsősorban a pozsonyi országgyűlés jobbágyfelszabadítása miatt. Most érthetjük meg igazán, hogy 1848ban a szabadság és haza szavaknak szociális tartalma is volt - sőt, sokak számára ez volt elsősorban. Az úriszék eltörlése, az úrbéres szolgáltatások felszámolása, az ősiség, a tized megszüntetése éppúgy ott található az első követelések és intézkedések között, mint a rende s országgyűlés, az unió Erdéllyel, a nemzetőrség, az önálló felelős kormány. (17.00) Az 1990 utáni esztendők világítják meg annak történelmi jelentőségét, hogy a szabadságharc idején a politikai szabadságért és a nemzeti függetlenségért folytatott kü zdelmek összefonódtak a
