Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 15 (345. szám) - A képviselőcsoportok nevében elhangzó felszólalások: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
1372 társadalmi felemelkedés lehetőségének védelmével. Hogyan is érezhetné magáénak a rendszerváltás utáni új rendet az, akinek a mindennapi élete nehezebb, sőt sokak esetében reménytelenebb, mint 1990 előtt volt? Hogyan érezhetné most k özelebb magához hazáját az, aki bár egyre többet dolgozik, mégis egyre nehezebben neveli a gyermekeit? Hogyan is érezhetné szabadabbnak magát az, aki egyre inkább kiszolgáltatottnak érzi magát és családját, és azt tapasztalja, hogy most kevésbé ura saját s orsának, mint a szabadság beköszönte előtt volt? Most már napnál világosabb, hogy gyarapodás, felemelkedés nélkül az emberek többsége számára a "haza" csak egy szép szó marad. A sok szép veretes idézetet hallgatva a mai nap Arany János rövid, fájdalmas, ke serű verse jut eszembe, amely A honvéd emlékmű avatása címet viseli - felkérték, írjon méltató verset a 25. évfordulóra. A walesi bárdok óta tudjuk, Arany nem nagyon szívlelte az ilyesfajta bérmunkát; ez meg is látszik a versen, amely így szól: "Itt nyugsz anak a honvédek:/ Könnyű nekik, mert nem élnek." Ma, lassan egy évtizeddel a rendszerváltás után, még mindig jóval többen vannak azok, akik vesztesnek érzik magukat, akik rosszabbul élnek, mint azok, akik a változás előnyeit élvezhetik. Ma is igaz - mint v olt 150 éve , hogy a többség által hozott áldozatok eredménye csak szűk csoportok gyarapodását, és nem a többség felemelkedését szolgálják. Most is közeli a veszélye egy olyan Magyarországnak, mely anyagi, egzisztenciális értelemben kettészakadt, és minde zt a kulturális elkülönülés elmélyítheti, amely a kiváltságosok számára kényelmes, de a lecsúszottak tömegét egyre reménytelenebb helyzetbe taszíthatja. Ma is igaz Széchenyi üzenete: "Szabadság és jólét, polgári lét mindenkinek!" Nekünk olyan polgárosodás irányába kell haladnunk, amely a lehető legtöbb ember számára jelent felemelkedést, amelyik képes korlátozni a mindenkori elit önzését, és képes felemelni a lecsúszó szegényeket. Mindez társadalmigazdasági feladat. De az ünnepnapon emlékeztessünk rá, hogy mindez erkölcsi feladat is! Érdemes felidéznünk Petőfi Sándor higgadt szavait: "Az utókor mondhatja rólam, hogy rossz poéta voltam. De azt is fogja mondani: szigorú erkölcsi ember valék, ami egy szóval annyit tesz, mint republikánus. Mert a respublikának nem az a fő jelszava, hogy le a királlyal, hanem a tiszta erkölcs." Ezt az erkölcsi parancsot éljük, érezzük át ma, és ezért kell fejet hajtanunk valamennyiünknek március 15én. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy a frakciók a frakciók nevének ábécésorrendjében kapnak szót. Ennek megfelelően megadom a szót Kávássy Sándor képviselő úrnak, aki a Független Kisgazda, Földmunkás- és Polgári Párt képvisel őcsoportjának felszólalója. DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Széles körben elterjedt, hogy 1848. március 15e Petőfi napja a magyar történetben, ami természetesen igaz is - de nem csak az! Esetünkre is áll a tétel, hogy messziről jön és messzire megy az élet. Az olyan és hasonló léptékű események, mint március 15e, nem máról holnapra pattannak ki, mint rügy a fán, és a márciusi forradalomnál is az az igazság, hogy 1790ig vagy 1825ig, még a legszűkebb számítás szerint is 183236ig kereshetők vissza a gyökerek; és elhanyagolhatatlan körülmény, hogy amit a pesti utcán kezdtek el, azt Pozsonyban az országgyűlésen Kossuthék fejezték be, amikor megalkották a harmincegy törvényt, amit '48as alkotmány néven lett szokás emlegetni. Így zárult be a kör, így lett teljes a magyar '48, és került egy táborba - ha nem is súrlódások nélkül - Petőfi népe Kossuth népével, akikre együtt emlékezünk, ha március 15ét mondunk, illetve március 15ére gondolunk.
