Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 2 (341. szám) - A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán):
1000 kétségbeeset tebben sürgetik, hogy végre történjék valami, csak az a kérdés: valóban képesek vagyunke olyan törvényt alkotni, amely legalább nagyjából rendezi a jelen és jövő helyzetét, egy kézzelfogható esélyegyenlőséget? Ha ugyanis csak ígéreteket, szép általánosság okat tudunk megfogalmazni, a legelesettebbeknek hiú reményt nyújtani egyenesen bűnös dolog, és nem méltó a mi Országgyűlésünkhöz. A törvényjavaslatot elemezve sajnálattal kell megállapítanunk, hogy szövege még messze nem éri el azt a kidolgozottsági fokot, amelyet a téma megkívánna. Annak ellenére, hogy az általános indoklás szerint a javaslathoz mintegy 80 szakértői tanulmány készült, úgy a fogyatékos személyt megillető jogok, mint az esélyegyenlőség területein megjelölt feladatok alapvetően kidolgozatlano k, illetve az ismertetett megoldások és javaslatszövegek között ellentmondások feszülnek. Lényegében már a fogalommeghatározásnál kezdődnek a gondok. A 7. § a) pontja a fogyatékos személy fogalmát a képességek jelentős mértékű vagy teljes hiányával határoz za meg anélkül, hogy definiálná a jelentős mérték mibenlétét. A fogalmi zavar az egész javaslaton végigvonul, ugyanis nem lehet világosan látni, tulajdonképpen kikre vonatkozik. Az általános indoklás szerint Magyarországon több százezer "társadalmi életben súlyosan akadályozott fogyatékos személy él". Majd a következő mondat rögzíti, hogy: "Több tízezres nagyságrendben vannak olyanok, akiknek veleszületett vagy szerzett fogyatékossága súlyos." Ezek után a javaslat melléklete rögzíti a súlyos fogyatékosok kö rét. A súlyos fogyatékosoknak minősülők listáját a hatályos módosított 15/1990. számú rendelet rögzítette. (16.40) Mivel a törvény magasabb rendű jogszabály, így a jövőben az ott felsorolt tíz csoportból gyakorlatilag csak az első kettő részesülhet meghatá rozott kedvezményben. Az ilyen megoldás tehát a fogyatékosok esetén visszalépés és nem előrelépés. De maguk a melléklet meghatározásai is vitathatóak. Így a 4. pont rögzíti, hogy súlyos értelmi fogyatékosnak azt a személyt kell tekinteni, akinek IQja 30 a latt van az előírt teszt szerint. Ezzel szemben az ugyancsak hatályos 17/1990. számú szociális és egészségügyi minisztériumi rendelet a középsúlyos fokban a fogyatékosság körét 2049 IQ között határozta meg. Kérdés, hogy mennyiben indokolt az ilyen kategor ikus megkülönböztetés. A kidolgozatlanságra példa a rehabilitációt leíró 26. § is. A komplex rehabilitációs szolgáltatás mibenlétét és működését legalább úgy illett volna megfogalmazni, mint például ahogy a 2/1994. számú rendelet már megtette. Nehezen érth ető - a politikai indokokat leszámítva , hogy valójában miért volt szükség sürgetni a jogszabály elfogadását, amikor a zárórendelkezés értelmében a törvény egyébként is a jövő évben lépne hatályba, de szinte valamennyi lényeges része 312 éves átfutással léphet működésbe; ha egyáltalán a konkrét programok lehetővé teszik, hiszen a szükséges eszközök, a pénzügyi források meghatározását biztosító alapprogram is csak a jövő év nyarára készülhet el. A cél, a fogyatékos emberek sorsának érdemi rendezése fontos feladat és a mindenkori országgyűlések folyamatos kötelezettsége. Jobb megoldás lett volna, ha az erőltetett elfogadás helyett a szaktárcák a javaslat alapján kidolgozzák a részleteket, és egy országgyűlési határozat kötelezi a következő Országgyűlést, hog y soron kívül foglalkozzon a témával. A fogyatékos emberek érdeke ezt kívánná, valamint azt a már 1990ben a Független Kisgazdapárt által felvetett alkotmányjogi problémát, hogy egy kétkamarás Országgyűlésben a fogyatékosokat képviselő szervezetek, emberek , csoportok helyet kapnának, és sikeresen védhetnék meg érdekeiket. Mi úgy gondoljuk, hogy ezen a kérdésen egy ilyen kétkamarás Országgyűlés lenne képes döntően segíteni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) :
