Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 25 (340. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében a Hágai Nemzetközi Bíróság döntése nyomán kialakult helyzet megvitatására, a kormány által eddig folytatott és folytatandó tárgyalásokra és azok várható hatásainak vizsgálatára" című politikai vita - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZŰRÖS MÁTYÁS (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - NÉMETH ZSOLT (Fidesz):
958 Tisztelt Elnök Úr! Tisz telt Ház! Kezdeném azzal a vitával, ami itt az elmúlt percekben kibontakozott azzal kapcsolatban, hogy miről vitatkozunk. Keretszerződést kíván kötni a kormány, megállapodást kíván kötni a kormány; kívánjae ezt valamilyen módon ratifikálásra a parlament e lé behozni vagy nem kívánja; milyen hatása lesz ezeknek a dokumentumoknak az esetleges későbbi hágai pozícióra; illetőleg mi a kormány valóságos célja a jelenlegi előterjesztéssel? Amit itt a külügyminiszter úr mondott azzal kapcsolatban, hogy nemzetközi j ogi kötelezettséget nem jelent az a megállapodás, amiről most tárgyalunk, ilyen értelemben nem kötünk nemzetközi szerződést, hanem csak egy megállapodást fogunk megkötni, meglehetősen nehezen értelmezhető a számomra. Úgy vélem, ha Magyarország és Szlovákia köt egy megállapodást, akkor az nemzetközi szerződés lesz, és ha nem is jelent a szó legformálisabb értelmében nemzetközi jogi kötelezettséget, az biztos, hogy nemzetközi jogi következményei lesznek. Mi lehet a valóságos célja ennek a kísérletnek, amelyne k most ilyen értelemben hirtelen tárgyaivá váltunk? Az a feltételezés erősödött meg bennem az elmúlt fél óra alatt, hogy a kormány ezzel az előzetes megállapodással, keretszerződéssel gyakorlatilag kész helyzetet akar teremteni a következő kormányzat számá ra, amivel gyakorlatilag megpecsételi az esetleges második hágai tárgyalás során a magyar tárgyaló fél pozícióját. Ha pedig ez a kormány valóságos célja, akkor szeretnénk erről lebeszélni a kormányt. Úgy gondoljuk, való igaz, hogy a hágai első döntés nem v olt diadalmenet, ugyanakkor - ahogy Áder János elmondta - mindenféleképpen valószínűsíthető, hogy a jelenlegi feltételek mellett a második hágai döntés nem lenne rosszabb az első hágai döntésnél. Szeretném aláhúzni: a jelenlegi feltételek mellett. Ha önök megkötnek egy ilyen megállapodást, amiről beszélnek, akkor adott esetben önök fogják előidézni azt, hogy a második hágai döntés során Magyarország ellen ítéljen a bíróság. Az elmúlt hónapok kijelentései, amelyek államtitkár úr részéről elhangzottak, nem fo gják megkönnyíteni a második hágai tárgyalási fordulóban Magyarország pozícióját. De ha lesz egy ilyen, megítélésem szerint nemzetközi jogérvényű dokumentum a két ország között, akkor azt semmiféleképpen nem lehet semmisnek tekinteni, és innentől fogva idé zték elő önök a következő kormány számára azt a helyzetet, amelyből már valóban nem lehet kikecmeregni. (Dr. Kövér László: Szándékosan! - Dr. Szabó János: Személyes felelősség!) Így van, szándékosan; Kövér képviselőtársammal egyetértek e tekintetben. Félel metes, hogy a történelem miként tudja ismételni magát. Engedjenek meg itt egy kitekintést. Megítélésem szerint az első hágai döntésnél a legkomolyabb problémát az jelentette, hogy 1988 októberében a magyar kormány a gyorsítás mellett döntött. Nagyon sok ne mzetközi jogász támasztja alá ezt az álláspontot. Úgy vélem, hogy itt egy második '88 októberi döntésnek, egy második gyorsítási döntésnek vagyunk a szemtanúi akkor, amikor a kormány megpróbálja ezt a megállapodást létrehozni. Az, hogy akkor is néhány hóna ppal az előtt állt az MSZMP, hogy megváljon a hatalomtól, és talán most is, az már csak a történelemnek a fintora, tisztelt képviselőtársaim. Egy másik kérdéssel is szeretnék foglalkozni, ez pedig az MSZPnek a gáthoz való viszonya. A külügyminiszter úr me gnyugtatott ma engem, tehát sok tekintetben a mai vitanap új fejleményeket hozott a felszínre. A külügyminiszter úr azt mondta, hogy nem Magyarország igénye, hanem Szlovákia igénye a nagymarosi gát megépítése. Magyarország igénye Dunakiliti. Ha abban egyet értünk, hogy Magyarország nem akarja a nagymarosi erőművet felépíteni, akkor, azt hiszem, az ellenzéknek nincs mit tennie: üdvözölnie kell a külügyminiszter úr álláspontját, és fölajánljuk a magunk részéről, hogy találjuk meg a megfelelő módját annak, hogy együtt akadályozzuk meg a nagymarosi mű felépülését. Végül is azt lehet mondani, hogy a mai napon bizonyos értelemben megszületett a parlamenti konszenzus, kedves képviselőtársaim: a magyar kormány nem akarja fölépíteni a nagymarosi gátat. Ezt a külügymin iszter úr elmondta. Ezt a szlovák fél akarja. De nyilvánvalóan, ha a szlovák fél akarja, akkor ebből nem következik az, hogy a magyar kormány akarja. Azt hiszem, ez nem igényel különösebb magyarázatot.
