Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 25 (340. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében a Hágai Nemzetközi Bíróság döntése nyomán kialakult helyzet megvitatására, a kormány által eddig folytatott és folytatandó tárgyalásokra és azok várható hatásainak vizsgálatára" című politikai vita - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - LÁNYI ZSOLT (FKGP):
944 De mivel ilyen k ötelezettségünk nincsen, ezért meg kell vizsgálni, komoly hatásvizsgálatot kell végezni - mondotta a magyar kormány is, nagyon helyesen , hogy érdemese, mibe kerül, ezzel kapcsolatban mi az eredmény, mit jelent ez nekünk, jóe, nem jó, kibírjae a társad almunk, az anyagi helyzetünk és a többi, ezt nem kívánom hosszasan mondani. Akkor létrehoztak különféle bizottságokat, megbíztak tárgyalódelegációt, tárgyaltak a szlovákokkal, a kormány bízta meg, a parlament keveset tudott róla, újságból, innenonnan, és a végén kialakult, hogy a Magyar Tudományos Akadémia nagyon komoly tudósai megállapították, hogy milyen nagyszerű dolog lesz az, ha építeni fogunk egy gátat, amelyik ugyan rengeteg milliárdba fog kerülni és a szlovákoknak nagyon hasznos lesz, de úgy különö sebben, hogy a magyaroknak ebből mi a haszna, az nem igen derült ki. Éppen ezért a Független Kisgazdapárt nevében azt javaslom, mivel nincsen kötelezettségünk ilyen műtárgyak megépítésére, valamint nem hajt a tatá r, nem kell elkapkodni, nem olyan sürgős a döntés (Francz Rezső: Ej, ráérünk arra még!) , jó lenne rábízni semleges, az Európai Uniótól kért valóban semleges, tárgyilagos szakértőkre, hogy valóban vizsgálják meg ezt a kérdést, egy igazi, valóságos hatásvizs gálatot végezzenek, és utána ki kell deríteni, hogy most mi a hasznos, mi az, ami nem hasznos, mi az előnyös a mi országunknak, mi az előnyös a szlovák félnek és a többi. Én mint laikus, mivel nem értek a vízműépítéshez és a különféle gátakhoz, egyet gondo lok, és azt hiszem, ezt gondolja a magyar társadalom is, és most lehet, hogy populárisnak tartanak, amikor azt mondom, hogy ha a Duna közös, az azt jelenti, hogy 5050 százalék. Tehát végeredményben az, hogy én mennyi vizet kapok, az nem a szlovák fél elha tározásától függ, hanem az nekem jár, az 50 százaléka egyszerűen jár, mivel közös ez a dolog. Emiatt nekünk nem kell különösebb kedvezményeket tennünk, legfeljebb ha több vizet akarnánk, mint 50 százalék - addig ez egyértelműen minket illet meg! Éppen ezér t ezt nem kell túlzottan elkapkodni és nem kell elsietni. A gátépítéssel kapcsolatban hallottam, hogy a hajózhatóság mint ilyen, szintén probléma. Erről is az volt a vélemény, mivel 1997ben 7. számú főútvonalnak jelölték ki az Európai Unióban ezt a közlek edési utat és ezt Lotz miniszter úr aláírta, ezért muszáj a hajózhatóság biztosítása. Ez bizonyos fenékmélységeket, szélességeket és egyéb dolgokat ír elő, amit szintén nem kívánnék itt részletezni, valószínűleg nem is tudnék. Azonban itt fel kell hívnom a szíves figyelmet arra, amit tudok. Rendben van, hogy ide építenénk egy ilyen gátat és felduzzasztanánk a vizet, de rengeteg gázló van a Dunán, hatnyolctíztizenkettő! Mindegyik elé építeni kell egy ilyen duzzasztást, vagy pedig másként is meg lehet olda ni? Én, amióta az eszemet tudom, és az őseim is, már elég régen, a Dunát hajózták, a hajók jöttekmentek, a hajóknak megvolt az útvonaluk, voltak kotrások, kikotorták a medret, különféle sarkantyúkkal meg lehetett oldani azt, hogy a hajózhatóság biztosítha tó legyen. Ez nem egy új találmány, ehhez nem kell erőművet építeni, ehhez nem kell duzzasztani, egyszerűen a hajóút biztosítása nagyon régen megvan és meg is lesz Magyarországon. Éppen ezért ezt az érvet nemigen tudja a Független Kisgazdapárt elfogadni. ( A jegyzői széket Póda Jenő foglalja el.) Nem elhanyagolandó, és erről is kell néhány szót váltani, hogy végeredményben a költségekkel kapcsolatban annyi szám jelent meg, hogy ha én azt most itt felolvasnám, letelne az időm. Itt rendkívül sok nyilatkozat va n, és ahogy az újságokból kivettem, vannak nagyon olcsó megoldások, vannak 500 milliárdosak, vannak 2,5 milliárd dolláros megoldások, úgyhogy erre nem is kívánnék nagy súlyt fektetni. Azonban egy bizonyos, általában kialakult, hogy körülbelül ennek a gátna k a megépítése - különböző plusz kiadásokkal együtt - durván 22,5 milliárd dollárba kerülne a Magyar Köztársaságnak, ami ma számítva - nem számolom, hogy mire befejeződik, közben a forint csúszóleértékelése következtében nem tudom, hogy mit jelentene - kö rülbelül 500600 milliárd forintot jelentene. Nem tudom, hogy a Magyar Köztársaság a jelenlegi helyzetében - nem akarom felsorolni azokat a problémákat, amelyekkel ez az ország küzd az oktatástól az egészségügyön keresztül - nem tudnáe hasznosabban felhas ználni ezt az 500600 milliárd forintot, hogy ebből mi mindent lehetne építeni, mennyi utat lehetne építeni, mennyi kórházi ágyat lehetne létesíteni, hogyan