Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 25 (340. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében a Hágai Nemzetközi Bíróság döntése nyomán kialakult helyzet megvitatására, a kormány által eddig folytatott és folytatandó tárgyalásokra és azok várható hatásainak vizsgálatára" című politikai vita - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
945 lehetne javítani a közbiztonságon, mennyivel több rendőrautót lehetne venni és a többi, és a többi. Erre sem kívánok túlzottan hosszasan reagálni. Gyakorlatilag Magyarországnak nem kell elkapkodni semmit, ennek a kormánynak nem kell dönteni. Ez a kormány a vége felé jár, néhány hónap van hátra az új kormány megalakulásáig, az új választásig. Ne tegyen k ötelező ígéreteket, akár ne kötelezze el magát a következő kormány terhére ilyen hatalmas terhekkel! Nem kell félni a Hágai Bíróság újabb tárgyalásától! Nem biztos, hogy a Hágai Bíróságon ilyen ítélet fog születni, amelyet most egyesek úgy állítanak be, ho gy negatív, vannak, akik azt mondják, hogy pozitív, hiszen nem tudnak eligazodni. Azonban egy dolog biztos, hogy a Cvariánst nem kell lebontani, hogy az üzemeltetésnél közösen meg kell egyezzünk, mert csak úgy önállóan Szlovákia nem üzemelheti be ezt az e rőművet, és nekünk a hágai bíróság ítélete szerint a világon semmiféle kötelezettségünk nincs semmiféle új műtárgy megépítésére. (11.50) Ezek biztosak. Tehát nyugodtan meg kell várni, időt kell adni rá, környezettanulmányt kell végezni, lehetőleg tárgyilag ost, lehetőleg semlegest és minél kevesebb Meiarpárti drukkert kérek itt, Magyarországon a Kisgazdapárt nevében, s minél több olyan embert, aki a nemzet érdekével foglalkozik, a Dunát magyar Dunaként szeretné kezelni, és nem pedig a szlovák érdekeket kisz olgálni. Nagyonnagyon örülnék, ha azok a háttértárgyalások, amelyekről itt kósza hírek keringenek, amelyek különböző, kies helyeken Horn Gyula és Meiar úr között történtek, azok csak beszélgetések lettek volna (Derültség az MSZP padsoraiban.) , és nem megá llapodások lettek volna. Nagyon boldog volnék, és nagyon örülnék, ha az a csomagterv, amelyről itt szó van, az nem egy, már titkos megállapodást jelentene, hanem a tisztelt jelenlegi kormány rábízná a következő kormányra, hogy ezt a bősnagymarosi ügyet, a magyar Duna ügyét becsületesen, tisztességesen, megfelelően és mindkét fél érdeke javára oldja meg. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Keller László: Hol a taps? Derültség az MSZP padsoraiban. - Kisvártatva taps az FKGP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, SZDSZ akit Kelemen András képviselő úr követ az MDFből. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Váené slovenské hostia! Tisztelt szlovák Vendégeink! Először egy bevezető meg jegyzéssel kezdeném, majd mindenekelőtt a kérdés közgazdasági, pénzügyi vonatkozásairól szeretnék beszélni, végül pedig, ami itt ma már szóba került, a Szabad Demokraták Szövetsége szerepéről. Tisztelt Képviselőtársaim! A külügyminiszter úr expozéjában sza kszerűtlen, valóságtól elrugaszkodott döntésekre emlékeztetett bennünket. Anélkül, hogy a korábbi döntéseket minősítenénk, meg kell állapítanunk: vitathatatlan, hogy részünkről, a magyar politikusok, a magyar érdeklődők részéről születtek téves állásfoglal ások, téves döntések téves elképzelések alapján. És kétségtelen tény, ebben az országban sokan voltunk, akik tévesen ítéltük meg, hogy mi várható Hágában, akik tévesen ítéltük meg, hogy mit tehet Magyarország, amikor Magyarország fölbontotta a szerződést. Ez igaz. Csakhogy nem ez volt az első téves döntés. Nem ez volt az első, a valóságtól elrugaszkodott döntés ebben a történetben. Azt gondolom, legalább ennyire a valóságtól elrugaszkodott döntés volt az 1977es megállapodás az akkori Csehszlovákiával. A va lóságtól elrugaszkodott volt, mert nem vette számításba, hogy a gazdasági ésszerűség és a környezeti szempontok alapján mit szabad és mit kell csinálni a Dunán, hogyan szabad és hogyan értelmes energiát termelni. De hadd tegyem hozzá, ennél sokkal inkább t éves, sokkal inkább a valóságtól elrugaszkodott döntés volt tíz évvel később a gyorsításra vonatkozó döntés. Az a döntés, amely annak ellenére, hogy a magyar közvéleményben és
