Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 25 (340. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében a Hágai Nemzetközi Bíróság döntése nyomán kialakult helyzet megvitatására, a kormány által eddig folytatott és folytatandó tárgyalásokra és azok várható hatásainak vizsgálatára" című politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BARÁTH ETELE (MSZP):
908 már építkezett, még ha csak egy házat is, az tudja, hogy a hitelből való építkezés a legdrágább, Magyarországon pedig kiváltképp. Magyarország a létrehozandó részvénytársaságba nemcsak a Duna kiliti duzzasztót és a bősi erőműből Magyarországot megillető részt vinné be apportként, hanem a Duna mint természeti tőke értékének jelentős részét is apportálná a vállalkozásba, ez pedig egyszerűen szólva nem jelent mást, mint a Duna egy bizonyos szakasz ának privatizációját - ilyet még nem láttunk ebben az országban. Magyarország tehát a létrehozandó részvénytársaságba a Duna egy jelentős szakaszát is bevinné. A koncessziós társaság éves nettó nyeresége még a legoptimistább, ha úgy tetszik, kormánypárti b ecslések szerint sem haladja meg a néhány tízmillió dollárt. Ebből az évente keletkező szerény nyereségből kellene fedezni a felveendő másfél milliárd dollár kamatait és magát a tőketörlesztést is; továbbá a Duna teljes rehabilitációjának sok milliárd fori ntos költségét. A koncessziós társaság pótlólagos és igen tekintélyes, folyamatos állami dotáció nélkül ezeket a pénzügyi terheket bizonyosan nem fogja vállalni. Az újabb gát építése közgazdasá gilag megalapozatlan, abszurd, irracionális. A bősnagymarosi erőműrendszerrel olyan végterméket lehet előállítani, amire Magyarországnak nincs szüksége, és mindezt olyan áron, ami a szó szoros értelmében megfizethetetlen lenne a magyar polgárok számára. ( 8.50) S mindezt olyan áron, hogy a Szigetköz természeti kincsét, természeti értékét kockáztatjuk és tesszük tönkre. Megfizethetetlen ez nemcsak a ma élőknek, de azoknak is, akiknek meg kell őriznünk ezt az országot. Kérem önöket, hogy ezt a vitát próbáljuk a tények, a számok tükrében folytatni, és utána a benyújtott határozati javaslatok közül azt elővenni, amelyik valóban érdemi utasításokat ad ennek a kormánynak, mert meggyőződésem, hogy ennek a fontos kérdésnek az eldöntését nem adhatjuk ki a kezünkből. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Pokorni Zoltán képviselő úr felszólalását. Szólásra következik Baráth Etele, a Magyar Szocialista Párt részéről őt követi majd Szabó János képviselő úr, a Független Kisgaz dapárt képviselője. Megadom a szót Baráth Etele képviselő úrnak. DR. BARÁTH ETELE (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Köszönném a lehetőséget, hogyha örömmel és nagy boldogsággal önként vállaltam volna, de én azt gondolom, hogy ebben a nemzet i ügyben szólni nem egyszerű és igazán nem annyira örömteli, mint esetleg sokan gondolják. Osztom azoknak a véleményét - az eddig elhangzottak hangnemében folytatva , akik azt mondják, hogy ez a politikai vitanap egy nagyon jó alkalom arra, hogy ne csak e gymás mellett beszéljünk el, hanem egymáshoz is szóljunk, és mindenféleképpen egy nagyon jó eszköz, és bizonyítja a magyarországi demokrácia létezését és azt, hogy egy ilyen politikai vitanap a társadalom széles rétegeihez is szólni fog. Én abban bízom, ho gy itt nemcsak a zöld mozgalmakról lesz szó, hanem szó lesz a magyar tudományról, a magyar vízmérnökök becsületéről; szó lesz azoknak a területfejlesztési szakembereknek a tisztességéről is, akik ezt megelőzően hosszú időt és energiát koptattak már több mi nt húsz éve ennek a nagyon nehéz kérdésnek a komplex megítélésére. Szeretném hangsúlyozni ennek az ügynek a komplexitását, hiszen tudvalévő az, hogy soha nem egyes elemeknek a kiragadása volt sem ennek a hatalmas és elítélhetően megalomán mérnöki létesítmé nynek a megtervezésében, hanem mindig bizonyos tényezők szoros összefüggése határozta meg az ítéleteket.
