Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 25 (340. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében a Hágai Nemzetközi Bíróság döntése nyomán kialakult helyzet megvitatására, a kormány által eddig folytatott és folytatandó tárgyalásokra és azok várható hatásainak vizsgálatára" című politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BARÁTH ETELE (MSZP):
909 Ezzel tulajdonképpen azonnal vitába is szállnék az előttem szólóval, mert én azt gondolom, hogy nincs ennek a létesítménynek egyetlenegy olyan eleme se m, amit önmagáért véve konkrétan és azonnal gazdaságosnak lehetne megítélni. Amikor elhatározták, hogy megépítik, még akkor is kölcsönhatásokban gondolkoztak és nem egyes elemek kiragadásában. Ez a komplexitás pediglen az 1977 óta eltelt időszakban még bőv ült a politika súlyos terheivel is. Engedtessék meg nekem, hogy háromféle "minőségben" szóljak. Az egyik az, amiről soha eddig az utóbbi időben nem hallottam, hogy szólt volna bárki is: ez pont ez a komplexitás. Azok a célkitűzések, amelyek megjelentek a b ősnagymarosi vízlépcsőrendszer műszaki terveiben, egy nagyon általános és átfogó gazdasági környezetbe voltak akkoriban ágyazva. Nevezetesen arról volt szó, hogy a víz védelmén, az árvízvédelmen túlmenően például a hajózás célkitűzéseihez tartoztak Győrbe n, Budapesten és Almásfüzitőn kikötőépítési szándékok, a kikötőhöz tartoztak szolgáltató- és ipariterületfejlesztések, a Szigetközben és a Dunakanyarban tartozott hozzá idegenforgalmi fejlesztés, tehát minden olyan, ami egy ilyen nagy műnek a gazdaságossá gát, a nemzeti léptékét megpróbálta a multiplikátor hatásokon keresztül kibővíteni. Én azt gondolom, hogy amikor energiatermelésről van szó, akkor nyilvánvaló, hogy figyelembe kell venni mindazt, amit Magyarország egy kikötő építése kapcsán Győr térségében vagy bárhol máshol is összefüggően mint regionális hatás elérhet. Feltétlen gondolni kell arra, hogy a politikai dimenzió, amivel kibővült a különböző célkitűzések rendszere, ez gyakorlatilag azonos lehet egy BécsBudapest tengelynek az európai léptékű fe jlesztésével, és mindenféleképpen alátámasztandó azokkal a szándékokkal, amit a miniszter úr is elmondott a bevezetőjében, nevezetesen nem mindegy, hogy Szlovákia és Magyarország együtt olde meg egy ilyen problémát, vagy mi különkülön fogunk ezzel megküz deni. 197478 között kidolgozásra kerültek azok a komplex tervek, amelyeknek a hiányát ma is lehet érezni, elkészültek azok a figyelemfelhívó, néha tulajdonképpen jajkiáltásnak tekinthető mondatok is, amelyek adott esetben a vízvédelmet, a Szigetköz védelm ét szolgálták, és felhívták a figyelmet az akkor már igenigen határozottan, sokszor agresszíven terjeszkedő szlovák vízügyes magatartásra is. Én abban az időszakban közelről dolgoztam ebben a munkában, és azt gondolom, hogy pontosan a politikai megítélés területén nagyon sok rossz tapasztalatot is szerezhettünk ebben az időszakban. El kell mondani - és mindenféleképpen felhívnám erre a figyelmet , hogy ennek az egész gondolkodásmódnak rendkívüli politikai vonzata és nagyon sokfajta politikai agressziós vo nulata van. Nevezetesen az, hogy 1977ben úgy köttetett meg, hogy nagyon sok embert nem kérdeztek meg; az, hogy 1983ban, amikor a Magyar Tudományos Akadémia azzal foglalkozott, hogy az akkorra már felismert környezeti károk és Magyarország természeti érté keinek megóvása miatt nem Nagymaros térsége az ideális terület, hanem Pilismarót vagy Szob, akkor ez nem jelenhetett meg s mi több, akik ezt előterjesztették, azoknak az állásukkal is nagyon sok esetben felelniük kellett ezekért a gondolatokért. Ezt követő en 1989ben egy elodázó magatartás jelent meg, ami egy kapkodás után 1992ben egy ismételt politikai agressziónak terített asztalt. Nevezetesen, én úgy ítélem meg, hogy ahogy a '77es szerződés aláírása akkor - anélkül, hogy abból bármilyen kimenekülési út lehetett, hogy bármilyen feltétel időközi változása közben visszalépési vagy módosítási lehetőség lett volna - hiba volt. De még nagyobb hibának érzem azt, hogy 1992ben úgy lett felmondva ez a szerződés egyoldalúan, hogy az előzetesen a szlovák fél által is átadott nem egy, hanem több variációból a szlovákcseh területen már meginduló építkezés következményeit vette csak figyelembe a magyar politika, és nem vette figyelembe azokat a kompromisszumos ajánlatokat, amelyek akkor még ideális vagy reális lehete tt volna. Azzal kell szembenéznünk tehát, hogy ez egy rendkívül helytelen és ebből a szempontból nagyon sokféle értelmében megkérdőjelezhető jogi lépés következménye lett. Szemben azzal, amit a miniszter úr által elmondottakkal kapcsolatban Pokorni képvise lőtársam mondott, én is így ítélem meg, ahogyan a miniszter úr, hogy az 198990es években a zöld mozgalmaknak a magyarországi belpolitikai fejlődésben rendkívül pozitív szerepük volt, és azt
