Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 25 (340. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében a Hágai Nemzetközi Bíróság döntése nyomán kialakult helyzet megvitatására, a kormány által eddig folytatott és folytatandó tárgyalásokra és azok várható hatásainak vizsgálatára" című politikai vita - KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter:
899 érintettségre történő reagálás kivételé vel - bele kell számítani az időkeretbe, ugyanakkor az ügyrendi felszólalásokat nem kell az időkeretbe beszámítani. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Kovács László külügyminiszter úrnak. KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter : Köszönöm a szót. Tisztelt Eln ök Asszony! Tisztelt Ház! Őszintén szólva meglep az ellenzék szinte tüntető távolmaradása - talán naiv vagyok nyolc év parlamenti gyakorlat után is. Én elhittem, hogy őket komolyan érdekli ez a téma, hogy valóban fontosnak tartják az ország szempontjából, és most csalódott vagyok, mert azt vártam, hogy legalább azok, akik aláírják a kezdeményezést, azok itt vannak. Legalább Pokorni úr, aki a nevét adta ehhez a kezdeményezéshez (Taps a kormánypártok soraiban.) eljön erre az ülésre. (Megérkezik Pokorni Zoltán .) Azt hiszem... (Pokorni Zoltán: Jó reggelt kívánok!) Jó reggelt kívánok, képviselő úr. Úgy gondolom, ezt nemcsak a parlamentarizmus íratlan szabályai, de még az elemi jómodor is megkövetelte volna. (Zaj, közbeszólások Pokorni Zoltán felé: Hol vannak a tá rsai?) Tisztelt Ház! (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiban: Egy megjött!) Igen, egy megjött, Pokorni úr megjött. (Derültség, zaj.) Megtisztel a jelenléte, köszönöm. (Rockenbauer Zoltán: Forduljon hátra, miniszter úr!) Tisztelt Ház! A Há gai Nemzetközi Bíróság - mint ismeretes - arra kötelezte Magyarországot és Szlovákiát, hogy állapodjanak meg a bősnagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében hozott ítélet végrehajtásának módjáról. A kormány az erre irányuló tárgyalásokat az 1993. évi, az Ország gyűlés által is megerősített, úgynevezett alávetési nyilatkozat értelmében folytatja. Szeretném hangsúlyozni: a tárgyalások célja nem egy részletes államközi szerződés kimunkálása és megkötése, hanem egy ilyen szerződés kereteiről, legfontosabb elemeiről t örténő megállapodás elérése. A kérdés rendkívüli fontossága miatt a kormány parlamenti bizottság létrehozását kezdeményezte, ez megfelelő politikai szándék esetén lehetőséget adott volna a konszenzus, az egységes fellépés megteremtésére. Sajnálatosnak tart om, hogy ez a bizottság nem jött létre. A kormány ugyanakkor eleget tett a tárgyalásokkal kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségének. Horn Gyula miniszterelnök úr az ítélet másnapján, 1997. szeptember 26án az Országgyűlés plenáris ülésén ismertette a kor mány törekvéseit a tárgyalásokról. Részletesen szólt a miniszterelnök úr a tárgyalásokról 1998. február 2án is napirend előtti felszólalásában. Nemcsók János államtitkár úr több alkalommal adott részletes tájékoztatást a tárgyalásokról az Országgyűlés kör nyezetvédelmi bizottságának és külügyi bizottságának ülésein. A tárgyalások eddigi tíz fordulója nem hozott olyan eredményt, amely parlamenti jóváhagyást igényelt volna, és most sincs a parlament döntési helyzetben. A vitanap ugyanakkor lehetőséget ad a ké rdéskör alapos áttekintésére, a kormány szándékainak ismételt bemutatására, s remélem, az alaptalan aggodalmak, a gyanakvás eloszlatására. Ehhez persze az szükséges, hogy a vita valamennyi résztvevője félretegye a pártpolitikai megfontolásokat, ne itt és n e most akarja megnyerni a májusi választásokat. Tisztelt Ház! A bősnagymarosi vízlépcső ügye több mint húsz éve foglalkoztatja a politikai, a szakmai és a tudományos köröket, számos civil szervezetet, a közvélemény jelentős részét. A viták tartalmára és h evességére máig meghatározó befolyást gyakorol az a tény, hogy az építkezéssel kapcsolatos környezetvédelmi aggályok felerősödése időben egybeesett a rendszerváltozás kibontakozásával. Bős ügye ily módon összekapcsolódott a rendszerváltozással, a szakmai k érdések indokolatlan politikai dimenziót kaptak, és az építkezés meghiúsítása a rendszerváltozás szimbólumává vált. Meggyőződésem, hogy nyolc évvel az immár visszafordíthatatlan rendszerváltozás után túl lehet, sőt túl kell lépni a kérdéshez fűződő érzelme ken, előítéleteken, amelyek az elmúlt években sajnos éppen a legkritikusabb pillanatokban akadályozták meg az ésszerű döntéseket. Az ország érdeke, hogy kizárólag a széles értelemben vett szakmai, valamint az elkerülhetetlen nemzetközi jogi
