Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 24 (339. szám) - A tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. KALTENBACH JENŐ, a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - NÉMETH ZSOLT (Fidesz):
861 DR. KALTENBACH JENŐ , a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa : Tisztelt Országgyűlés! Nyolc éve megoldatlan Magyarországon a kisebbségek parlamenti képviselete. Ezalatt a nyolc év alatt minden elképzelhető racionális és kevésbé racionális érv elhangzott. Nem hiszem, hogy nekem most az volna a lehetőségem, hogy a racionális érveket illetően valami újat hozzátegyek ehhez a vitához. Minden elhangzott már pro és kontra, nincs egyetle negy olyan érv, amit a támogatók hangoztattak, és meg ne cáfoltak volna mások, és nincs egyetlen ellenérv, amire ne lett volna egy támogató. Ezért azt hiszem, hogy a racionális érvelésen túlvagyunk. Mindenféle összehasonlítások is elhangzottak. Ma esti fel szólalásomnak ezért nem annyira racionális, inkább bevallottan szimbolikus, vagy ha úgy tetszik, érzelmi oka van. Gondoljanak arra, hogy itt nem egyszerűen a kisebbségek parlamenti képviseletéről van szó, hanem - remélem, nem túlzás, amit mondok, de ebben a helyzetben akár túlzásokra is ragadtathatja magát az ember - a magyar demokrácia szavahihetőségéről, az Országgyűlés tekintélyéről, az alkotmányba vetett hitről. Ha úgy tetszik, a jogba, az alkotmányos jogállami rendbe vetett hit forog kockán. Nyolc éve toljuk magunk előtt ezt a problémát. Nem hiszem, hogy volt még olyan megoldatlan kérdés, amit ennyi jóindulat - vagy ennyi látszólagos jóindulat - ellenére nem sikerült rendezni. Az idő már elfolyt, nincs több időnk, ezért az érzelmeikre próbálok hatni, az érzelmeikre apellálok. Nem hiszem, hogy lenne olyan racionális érv, amelyik arányban állna azzal, amit ennek a kérdésnek a megoldatlansága jelent. Éppen ezért végső érvként - érzelmi és nem racionális érvként - az önök jóindulatára apellá lok, vagy ha úgy tetszik, arra, amit talán önbecsülésnek lehetne nevezni. A magyarok szerte Európában valamikor lovagiasságukról, igazságszeretetükről, szabadságszeretetükről, nagyvonalúságukról voltak ismertek. Mondhatnám a költővel: régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban? Próbáljunk visszahozni valamit ebből a hírnévből, és legyünk nagyvonalúak ebben a dologban, ne legyünk kicsinyesek! A külföldiek elleni, németek által indított mozgalom egyik jelszavává vált egy német közéleti személyiség mondata, amely körülbelül úgy hangzik: külföldiek, ne hagyjatok magamra a többi némettel! Én most azt mondhatnám: magyarok, ne hagyjatok magamra a kicsinyesekkel, a szűklátókörűekkel, az egoistákkal! (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlé s! Most két olyan képviselő hozzászólása következik, akik korábban jelezték hozzászólási szándékukat. Megadom a szót Német Zsolt képviselő úrnak, utána pedig Sepsey Tamás képviselő úrnak. NÉMETH ZSOLT (Fidesz) : Tisztelt Ház! Kisebbségi Biztos Úr! Szeretnék egy mondattal kapcsolódni ahhoz, amit elmondott. Azt hiszem, alapvetően igaza van akkor, amikor azt az oldalát veti fel a kérdésnek, hogy vane politikai akarat. Nagyon fontos dimenzió ez, és azt hiszem, ha őszinték vagyunk, akik ebben a teremben ülünk, a kkor azt mondjuk, hogy nincs. Ebben a parlamentben ma nagyon kevesen engedik meg maguknak, hogy őszinték legyenek. Ne haragudjanak, hogy most őszinte voltam - úgy látom, nincs. Ennek következtében azt valószínűsítem, hogy nem lesz kisebbségi parlamenti kép viselet ez alkalommal sem. Azt valószínűsítem, talán jobb lett volna, ha a plenáris ülésen ezt nagyobb közönség előtt, nagyobb képviselői részvétel mellett sikerül a biztos úrnak elmondani, mert talán nagyobb hatást váltott volna ki. Azt hiszem, azok itt v annak, akik megszavaznák a kisebbségek parlamenti képviseletét. Még néhány praktikus megjegyzést engedjen meg a tisztelt Ház. Elhangzott néhány megjegyzés. Először is Toller László frakcióvezetőhelyettes úr Trombitás Zoltánt megidézte, hogy: elmondja a
