Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 2 (332. szám) - A nemdohányzók védelméről és a dohányzással kapcsolatos egészségkárosodás megelőzéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - HERBERT FERENC (MSZP):
60 Előreláthatóak a nehézségek a korlátozó szabályok közlekedésbe li alkalmazásában. A tömegközlekedésben a dohányzás nagymértékű, adott korlátozásából visszalépni nem kell: előrelépést a teljes elkülönítés hozhat. Nagy dilemma, hogy mi legyen, ha egy közúti gépjárműben többen utaznak, s akárcsak egy személy is füst nélk ül kíván közlekedni. Ne legyen túl sok illúzió az áremelést, az automatából való értékesítést, a kiadott értékesítési engedélyek gyors és kemény bevonását illetően: itt egy masszív jogi beavatkozás elsődlegesen esetleg a feketegazdaságot szolgálná. Finom j ogi módszerek viszont célravezetőek lehetnek, például álláspályázatnál lehet mérlegelési tényező a dohányzás. Indokolt ösztönözni, támogatni azokat, akik el akarják hagyni káros szenvedélyüket. Nélkülözhetetlen, hogy a törvény rendelje el pénz visszacsorga tását a tetemes bevételekből az egészségvédő projektekre; a jogalkalmazás színvonalának emelése és a fogyasztóvédelem is egyengesse a törvény bevezetését, megvalósulását. Egyszóval: pozitív gondolkodásmóddal, harag és egyoldalúság nélkül célszerű a törvény t elkészíteni, ügyelve a jogi és társadalmi mozzanatok kölcsönhatására, amiből remélhetőleg '98 tavaszán bizonyosság lesz. A dohányzás káros egészségi hatása ismert. Ezen hatás mérése és költségként való elszámolása csak számos feltételezés mellett tehető meg. Ezek közül a legfontosabb az, hogy meghatározható azon, viszonylag gyakori betegségek köre, amelyek relatív gyakorisága a dohányzók között jellemzően magasabb. Az e témát vizsgálók szinte valamennyien elfogadták azokat az adatokat, amelyek a '70es év ek amerikai, angol és svéd felméréseiből származnak, és meghatározzák azt a 14 leggyakoribb betegségcsoportot, amelyeknél a betegség megkapásának valószínűsége a dohányosok esetében többszörösen magasabb. A fenti relatív gyakoriság, valamint a társadalomba n a dohányosok aránya - Magyarországon ez 36 százalék - dönti el ténylegesen, hogy mekkora hányad tulajdonítható bizonyos betegségekből a dohányzásnak. Végső soron ezen hányadok kiszámítása történt meg hol részletesebb adatok segítségével, hol csupán átlag ok felhasználásával. Költségként jelenik meg a kórházi ellátás, a táppénz, a járóbetegellátás, a gyógyszertámogatás és a rokkantnyugdíjak dohányzás hatásának betudható része, valamint a betegség miatt kiesett termelés és a halálozás miatt kiesett termelés jövedelemtartalma. Ahol kor, nem és betegségcsoportok szerinti bontásban állnak rendelkezésre adatok, ott megbízhatóbban lehet a dohányzásnak tulajdonítható hatásokat becsülni, míg ahol erre nem volt lehetőség, ott az átlagos hatásokkal lehet számolni. A fenti módszerrel becsülve '95ben közvetlen hatásként 3560 milliárd forintnyi közvetlen költség és kiesett jövedelem keletkezett a dohányzásnak tudhatóan. Ha ehhez hozzászámítjuk az idő előtti halálozás miatt kiesett termelést, akkor 330370 milliárd fori nt a veszteség. A nemdohányzók védelméről szóló törvény várható gazdasági hatásairól is néhány gondolatot: a törvény alapvető célja az, hogy a dohányzás fokozatos visszaszorításával érezhető egészségjavulást érjen el. Tekintettel a folyamatok jellegére, rö vid távon várhatóan nem fog jelentkezni szignifikáns egészségjavulás a teljes népességen belül. A külföldi tapasztalatok is azt jelzik, hogy a '70es években bevezetett, dohányzást visszaszorító programok társadalmi méretű hatásához minimum 20 év szükséges . Más oldalról az is bizonyított, hogy a dohányzásról leszokottaknál a nemdohányzókat jellemző egészségi állapot csak 45 év után alakul ki. Egy terület, ahol elvben viszonylag hamarabb lehet és kell eredményt elérni: a dohányzással összefüggésbe hozható s zületési károsodás és csecsemőhalálozás. Éppen ezért középtávon, tehát 35 éven belül nem várható, hogy az egészségügy dohányzással összefüggésbe hozható kiadásai jelentősen csökkenjenek, azonban a kiemelt betegségek gyakorisága a vizsgált időszak végére n émileg csökkenhet.
