Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 17 (337. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5399. szám), valamint az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
548 veszem azt, hogy ennek az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak nincsen múltja, nincsen tapasztalata, nem tett le az asztalra még semmit, milyen bizalommal vagyunk mi egy olyan testület irányában, amelyik gyakorlatilag egy hónapja állt fel. Ezt meghaladóan azt is kétség esnek tartom, hogy az Alkotmánybíróság és a rendes bírósági szervezet között kialakult egy nagyon érzékeny hatalmi ági egyensúly. Ez a hatalmi egyensúly megítélésem szerint veszélybe kerülhet azáltal, hogy az alkotmánybírák személyére a rendes bíróság egy testülete jelölési jogot kap. Hiszen az Alkotmánybíróságtól senki nem ül bent például az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban - ne is legyen ott, tisztelt képviselőtársaim, de akkor elvárható lenne, hogy ez visszafele se működjön. Megítélésem szerint az önálló hatalmi ágak összemosásának minden mozzanatától tartózkodni kellene, még az efféle személyi javaslatoktól is. Más lenne a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, ha véleményezési joga lenne egy bíró tekintetében az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsn ak. A véleményezés az más. De ne ő tegye meg a javaslatot. Még egyszer hangsúlyozom, a tanács ellen szól az is, hogy most állt fel, teljesen kísérleti stádiumban van, nem tudjuk még, hogyan fog működni. Azt sem tudjuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem k apotte túl sok feladatot, sőt, hogy mennyire lesz nehézkes a működése. (10.50) Hangsúlyozom még egyszer: mielőtt ilyen komoly jelölési jogot megkap, próbáljon meg valamit a tevékenysége során bizonyítani. Nem igen értettem egyébként - és erre az indoklás sem tért ki , hogy vajon miért ejtette a kormány előterjesztése azt a korábban többször hangoztatott jelölőszervezetet, amely a Magyar Tudományos Akadémia lett volna. A Magyar Tudományos Akadémia az, amely kialakult működési renddel rendelkezik, megalapoz ott - nem vitásan - tudományos testület, működőképes, társadalmilag elfogadott, és nem egy egy hónapja létrehozott testület vagy szervezet. Azt sem igen értem, hogy miféle indok vezette az előterjesztőt arra, hogy a köztársasági elnöknek, egy személynek te stáljon ilyen jogot. Mindig bölcsebb ilyenkor ezt egy testület döntésére bízni. Miniszter úr elmondta, hogy garancia az, hogy az egyetemek véleményét ki kell kérni. Ez a mondat, amely az előterjesztésben van, semmit nem jelent. Melyik egyetemet, mindegyike t, kiket az egyetemen, a rektort, a dékánt, a tanszékvezetőket? Kiket kell megkeresni? Testületként kell majd állást foglalnia a szegedi vagy a pécsi tudományegyetemnek? Ha ki is kérte a véleményeket, a köztársasági elnököt a jelölés során semmi nem köti, hogy ezt figyelembe is vegye. Amikor Eisenhower leköszönt elnöki tisztségéről, megkérdezték, hogy mi volt az a többéves tevékenysége során, amit másként tett volna, és a leköszönő azt mondta, hogy "nem neveztem volna ki két legfelsőbb bírósági bírát, mert ennek a felelősségét én vállaltam, és két olyan bíró került be a székbe, akik utóbb méltatlannak bizonyultak erre a pozícióra". Tisztelt Képviselőtársaim! A köztársasági elnök úr is tévedhet. Ne viseljen ekkora felelősséget egy parlamentá ris rendszerben a köztársasági elnök! Nem értettem az előterjesztőknek azt a javaslatát sem, hogy ha a magyar alkotmánybírósági rendszer nagyon sokban hasonlít a német rendszerhez, akkor vajon miért nem a német példát veszik olyankor előtérbe, amikor egy s ikertelen jelölés volt. Hiszen a német szövetségi alkotmánybíróságról szóló törvény 7. §ának a) pontja szerint abban az esetben, ha sikertelen volt a jelölés, akkor az alkotmánybíróság maga tesz javaslatot - ez is egy megoldás. Az is egy megoldás, amit az Egyesült Államokban is gyakorolnak - ebben nem értek egyet Dornbach képviselő úrral, a nemzetközi példákban mindig lehet olyan találni, ami a saját igazamat igazolja vagy a másokét gyengíti , miszerint konszenzuskényszer áll egyegy jelölt mögött, hiszen ott az elnök jelöl, azonban a szenátus jóváhagyása mindig feltételezi azt, hogy egyfajta konszenzusra kell törekednie. Tisztelt Képviselőtársaim! Nemigen értettem azt sem a törvénytervezetből - sajnos, vannak ilyen szakaszai ennek a kétharmados törvénymód osításnak , amikor az indokolás egy szót sem ír arról,
