Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 16 (336. szám) - A sportról szóló 1996. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ):
509 önhibájukon kívül kerültek ilyen helyzetbe, valóban el lehetne engedni. Azoknak azonban, amelyek tudatosan, helytelen gazdálkod ás következményeként kerültek az adós pozíciójába, nem célszerű elengedni a köztartozását, esetleg mérsékelni lehetne azt vagy hosszabb határidőt biztosítani a tartozás kiegyenlítésére. A sporttörvény 42. §ának (2) bekezdése felhatalmazást adott a kormány nak, hogy a törvénnyel összefüggésben négy rendeletet adjon ki. Az azóta eltelt időben azonban a kormány e kötelezettségét nem teljesítette, amit bizonyít az is, hogy ez a javaslat ismételten felhatalmazást ad például a meg nem engedett teljesítményfokozó szerek, készítmények és módszerek tilalmának kormányrendeletben történő szabályozására. Jogalkotási szempontból kifogásoljuk azt, hogy a javaslat olyan felhatalmazást ad a kormány számára, hogy rendeletben állapítsa meg a sportolók igazolási és átigazolási , nyilvántartási rendjének szabályait. Ezt ugyanis véleményünk szerint elegendő lenne miniszteri szintű szabályozással közreadni. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előterjesztés javasolja a sporttörvény módosítását, az Országgyűlés tehát ismét törvényt alkot a sportról. Tekintettel azonban arra, hogy nemcsak az Országgyűlésnek van alkotmányból adódó törvényalkotási kötelezettsége, ezért áttekintettem a sporttal kapcsolatos kormányszintű jogalkotást is. Sajnálatos tény azonban, hogy a sporttörvény 42. §ának (2) bekezdésében foglalt jogalkotási kötelezettségnek a kormányzat ez idáig sem tett eleget. Mert ez a törvényhely négy kormányrendelet megalkotására kötelezte a kormányzatot, és ebből ez idáig egy sem jelent meg. Többek között elmulasztotta a kormány szabály ozni a doppingszerek használatának kérdését is. Tisztelt Képviselőtársaim! Fentiek alapján ismételten javasolom, hogy az Országgyűlés átdolgozás céljából adja vissza a javaslatot az előterjesztőnek azért, hogy a közeljövőben a sporttörvény egészét érintő j avaslat benyújtására kerülhessen sor. Köszönöm szépen figyelmüket. (Dr. Tímár György tapsol.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Nádori László képviselő úrnak, SZDSZ, mint ismételt felszólaló. DR. NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyo n rövid leszek, ismételten szólok. Az elmúlt vitában kéthárom olyan gondolatot elhagytam, amelyeket nagyon fontosnak tartok. Azóta tárgyaltam szövetségekkel, amelyeknek képviselői arra kértek, hogy ezeket a gondolatokat továbbítsam. Az első ilyen gondolat , hogy az előterjesztés indokolásában nagyon kevés a szakmai elem. Ezt megértem azért, mert az előterjesztőnek nem állt rendelkezésére szakmai elemzés. A labdarúgás intézményrendszere az elmúlt harminc évben, dacára a sokkoló kudarcoknak, soha nem végzett elemzést a megelőző időszakról. Volt egy Marseille, utána cserélték az elnököt; volt egy Mexikó, utána cserélték az elnököt, a szakvezetők szétmentek. Ma sincs egyetlen elemzés például a mexikói kudarcról, amely nagyon érdekes, mert ott a magaslaton játszo ttak, és a magaslati felkészülésnek nagyon fontos szakmai tanulságai vannak. De itt volt a legfrissebb kudarc. Annyi történt, hogy föltették a kérdést: Csank marad vagy nem, tehát a szövetségi kapitányt megtartják vagy nem tartják. Érdemi elemzést a jogalk otó tulajdonképpen nem kapott. Megállapítható tehát - minden további nélkül vállalom érte a felelősséget , hogy a magyar labdarúgás intézményrendszere az elmúlt harminc évben nem nézett szembe önmagával. Pedig alacsony volt a működés hatékonysága, és nem volt eléggé koordinált. Az alacsony hatékonyságot alátámasztja az, hogy a bajnoki rendszert, amelyik a legstabilabb váza egy sportágnak, állandóan változtatták. Ha egy bajnoki rendszert folyton változtatnak, akkor nincs szakmai biztonság, nincs igazodási p ont.
