Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 16 (336. szám) - Az adótörvények és a számviteli törvény és egyes más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
488 harmonizációra már korábban fel lehetett volna készülnie a kormánynak, és el lehetett volna kerülni a módosítgatásokat, csak időben kellett volna az egész csomagot áttekinteni és az ennek megfelelő lépéseket időbe n megtenni. Ráadásul nemcsak az említett törvényekkel és törvényjavaslatokkal összefüggésben kerül sor módosítgatásokra, amelyekre az előbb utaltam! Csak a csomag gondos áttanulmányozása során válik nyilvánvalóvá, hogy a kormány egyéb okból is változtatgat . Így az 5. §nál a hivatkozási alap a jogalkalmazás egyértelműsége. A 9. §nál egyrészt a gyermekek védelméről és a gyámügyről szóló törvénnyel kapcsolatos módosítgatásokkal indokolja a változtatás szükségszerűségét, de ugyanennek a 9. §nak egy más részé ben a növekvő üzemanyagárral kapcsolatos kezelhetőség szempontjait veti fel a beterjesztő. A 30. és 31. §ban a helyi adókról szóló törvény értelmezhetőségének szükségességével indokolja a változtatgatást. Tehát látnivaló, hogy bőséges hivatkozási alapot t eremtett önmagának a változtatgatás megindokolására. (Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.) De folytathatnánk a sort azzal is, hogy megváltoztatják az utazási kedvezményről szóló kormányrendeletet is; ezt azzal indokolja, ho gy megteremtsék a rendelet belső konzisztenciáját. Úgy gondolom, ez csupa olyan hivatkozás, ami semmiképpen sem lehet valóságos indok. A fogyasztói árkiegészítésről szóló kormányrendeletet pedig Horn Gyula miniszterelnök úrnak a Münchhausen báró utazásaiva l vetélkedő utazási kedvezményei miatt kellett megváltoztatgatni, mivel ennek állítólag nincs költségvetési vonzata. Elnézést, ezt az elképesztő mondatot nem én szövegeztem, hanem ez a kormányzat előterjesztésében szerepel, tehát hogy ennek nincs költségve tési vonzata, ami természetesen nem felel meg a valóságnak. Ezért szokása szerint nem terjeszt be hatásvizsgálatot sem, holott az 1987. évi XI. törvény ezt előírja számára. Sajnálatos, hogy a '87. évi XI. törvény be nem tartását itt éppúgy szóvá kell tenne m, mint a gazdasági tárgyú felszólalásaim szinte mindegyikében, és még sajnálatosabb, hogy kénytelen vagyok megállapítani a tudatos törvényszegést, miután én számos alkalommal egyenesen felszólítottam a kormányt, hogy a törvényt tartsa be, mert a jogalkotá sról szóló törvény rendelkezéseit nem lehet nem figyelembe venni. Nagyon jó lenne, ha a Pénzügyminisztérium meg tudná mondani, hogy a Hornkormány hányszor és miért módosítgatta, illetőleg dolgozta át teljesen az adótörvényeket. Itt van az államtitkár úr, nagy örömmel hallanám, ha majd a felszólalásomra való reagálásában erre kitérne. Tudniillik az én igen szerény számításaim szerint a kormány az elmúlt években legalább hatvan vagy hetven alkalommal módosítgatta ezeket a törvényeket! Ez önmagában arra utal, hogy egy olyan káoszhelyzetet teremtett a kormány önmaga és az állampolgárok számára, ami még a jogtudósoknak is követhetetlen jogi helyzetet teremtett, és nem beszélek arról, hogy nem feltétlenül szükséges, hogy minden adózó állampolgár jogtudós legyen. A társadalombiztosításról szóló törvény esetében ugyanúgy felmerül, hogy hányszor és miért módosította azt a kormány. Mégpedig olyan elképesztő dilettáns módon, ami még az évközi módosítgatások esetében is olyan torz számokat eredményezett, ami egy bármenn yire kis, alacsony szinten, de szakmai alapokra épülő módosítás esetében is elképzelhetetlen lett volna. De engedjék meg, hogy ebben a körben mint egy új és az egész társadalmat izgató előterjesztésre hívjam fel a figyelmet több százezer egyéni vállalkozóv al kapcsolatban, akik az én szerény tudomásom szerint vállalkozni szeretnének, no meg keresni és nem sorban állni, vagy netán blankettákat igyekezni beszerezni, amelyek csak sorban állás útján érhetők el, nem is szólván arról, hogy ha be akarják adni ezeke t a kitöltött íveket, akkor megint elképesztő hosszú sorban állásra lenne szükség. Nos, ezeket a vállalkozókat az évi egy alkalommal történő bevallás helyett most a mi bölcs kormányunk, amelyik a gazdasági növekedést szeretné állítólag a demagógiával határ os előterjesztéseiben elősegíteni, az évi egy alkalom helyett tizenkét alkalommal kényszeríti az ilyen
