Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 16 (336. szám) - Az adótörvények és a számviteli törvény és egyes más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
489 beterjesztésre, az ilyen jövedelembevallásra, ráadásul úgy, hogy vagy a nyomtatványokért kell sorban állniuk, vagy pedig azért, hogy benyújthassák a kitö ltött nyomtatványokat. Ezekkel a szabályokkal természetesen nem lehet a hiányt csökkenteni, azokat csak növelni lehetséges, mert még a jó szándékú járulékbefizetőket is elriasztják. Ezért egyáltalán nem kell meglepődnie azon senkinek sem, hogy a járulékok kintlévő összege nem csökken, hanem nő. Hogy miként nő a kinnlevő járulékok összege, csak azért, hogy ne unatkozzanak az igen tisztelt Pénzügyminisztérium képviselői, hanem legyenek számok, amelyekre felkapják a fejüket - ha egyáltalán létezik olyan ténysz erűség, ami őket érdekli , akkor csak úgy szerényen, az emlékezetemből a figyelmükbe ajánlanék egykét számot. 1988, tehát nem '98, hanem '88 év végén a tb kintlévősége 10 milliárd forint volt. Egy évvel később, '89ben 11 milliárd forint lett. (20.40) 19 90ben 21 milliárd forintra ugrott fel, 1991ben 53 milliárd forintra, '92ben 92 milliárd forintra, '93ban 149 milliárd forintra, '94ben 190 milliárd forintra, '95ben 230 milliárd forintra; '96ban - az év közepi adat áll rendelkezésemre - 250 milliárd forint, most pedig - '97 közepén - 280 milliárd forint volt a kintlévőség összege. Miután a zárszámadás nincs meg, az ezt követő félévet nem tudom, de hogy nem csökkent, arra van egy fogadásom. De hogy a tbhiány becslése milyen elképesztően rosszul siker edett, azt igazolja, hogy a kintlévőség tekintetében sem alakultak ám másként a számok, mint a behajthatatlan követelések esetében. Ebben a tekintetben tehát következetes volt magához a kormányzat, ugyanis a kormány '95ben nulla forint hiányt tervezett a tbnél, lett helyette 43 milliárd forint. Egy valamirevaló kis kft.nél még 43 forintot sem illik tévedni; nem tudom, a kormány miként képzeli, hogy 43 milliárd forintot tévedhetett! De hogy folytassam a sort: 1996ban 17,8 milliárd forint tervezett hiány helyett lett 60 milliárd, '97ben nulla forint hiány helyett lett 50 milliárd forint, és a most folyó évben is hasonlóképpen alakul a kintlévőség. Tehát azt kell hogy állítsam: a sorozatos módosítgatások miatt már a kormány sem tud kiigazodni a saját előte rjesztéseit illetően sem, így 1997ben az őstermelők tiltakozására megváltoztatták az szjatörvényt, de miután nem találták meg az őstermelőkre vonatkozó számtalan törvényhelyet - úgy látszik, hogy ez már meghaladta a kormány képességét , ezért módosítás helyett kiegészítették a törvényt. Nos, úgy gondolom, így egy egészen furcsa helyzet állt elő, ugyanis egy törvényen belül szerepeltek a régi és az új szabályok. Azt hiszem, nincs az az elsőéves joghallgató, aki ezt a helyzetet tudomásul tudná venni, és úg y gondolom, hogy ez a fajta jogalkotás a kormányzatot feljogosítaná arra, hogy világviszonylatban is újításként terjessze elő a saját dilettantizmusát; de azt gondolom, az európai jogharmonizáció kapcsán nem nagyon ajánlgatják, mert megdöbbennének - de tal án lehet olyan része a világnak, ahol fölkapnák a fejüket , mert ezzel a módosítással, megoldással akár a Guinness rekordok könyvébe is bekerülhetnének, mert úgy gondolom, hogy egy törvényen belül a régi, meg az új szabályokat hatályos törvényhelyként sze repeltetni legalábbis furcsa. Úgy gondolom, hogy ennek következtében óriási adminisztrációval és költségekkel jár akár még csak a felderítésre vonatkozó törekvés is, hogy mi a valóságos rendelkezés. Úgy gondolom, hogy lehetetlen a normális nyilvántartás ép púgy, mint a hatékony ellenőrzés. Azt hiszem, azzal nem is érdemes foglalkozni, hogyan ellenőrizgethet másokat az, aki ilyen dilettáns módon intézi az ország pénzügyeit, mint az igen tisztelt Pénzügyminisztérium. Ne csodálkozzanak ezért, hogy a Független K isgazdapárt választási győzelme esetén a Pénzügyminisztériumot pénzügytechnikai intézménnyé szűkítené, és azt a feladatot, amit a Pénzügyminisztérium éveken át nem tudott ellátni, egy gazdasági csúcsminisztérium hatáskörébe utalnánk. De azért - miután az i gen tisztelt kormányoldalon rendszeresen indokolatlanul felvetik, hogy miért nem adunk megoldást, pedig ma akár a miniszterelnök úr felszólalása kapcsán is megadtuk a konkrét megoldást - legyen szabad a konkrét megoldást illetően néhány tényt a
