Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 16 (336. szám) - A kockázati tőkebefektetésekről, a kockázati tőketársaságokról, valamint a kockázati tőkealapokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP):
481 Nem. Tisztelt Országgyűlés! Az együttes általános vitát lezárom. Az előterjesztések részletes vitára bocsátására holnap délután kerül sor. A kockázati tőkebefektetésekről, a kockázati tőketársaságokról, valamint a kockázat i tőkealapokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása ELNÖK (dr. Kávássy Sándor) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a kockázati tőkebefektetésekről, a kockázati tőketársaságokról, valamint a kockázati tőkealapokról szóló törvényjavasla t általános vitájának folytatása . Az előterjesztést T/5395. számon, a gazdasági bizottság ajánlását pedig T/5395/1. számon kapták kézhez képviselőtársaim. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Elsőként Sándorffy Ottó képvisel ő urat illeti a szó, a Független Kisgazda, Földmunkás- és Polgári Pártból. SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kockázati tőkebefektetésekről, a kockázati tőketársaságokról, valamint a kockázati tőkealapokról szól ó törvényjavaslat és a benne megfogalmazott eljárási rendszer nem ismeretlen a magyar pénzügypolitika történetében. A szocialista tervgazdasági viszonyok erőszakos kialakítása előtt ezen tőketársasági formák - emlékezetem szerint - hatékonyan működtek. Mos t is működnek valamilyen formában, de nem jól definiált törvény szerint. A törvényjavaslatban foglalt rendszer szervesen illeszkedik az Európai Unió vonatkozó pénzügyi törvényeihez, az ország - európai csatlakozás után - szervesen illeszkedne az unió pénzü gyi jogrendjébe. A kockázati tőkealapokról szóló törvényjavaslat pénzügyiszakmai tartalmát tekintve a kormányzat részéről beismerése annak, hogy a hazánkban működő kereskedelmi bankok és ide települt multinacionális pénzintézetek - üzletpolitikájuk révén - nem kívánnak a magyar gazdaság, a magyar kisvállalkozók részére kockázati hiteltőkelehetőséget biztosítani. A bankok részéről ez egy természetes folyamat, mivel nekik nem érdemes a számukra apró hitelekkel foglalkozni, hiszen a munka ugyanannyi, mint eg y nagy hitellel. Nem értem, hogy miért farolt ki az állam a kis- és középvállalkozások támogatásából, amikor köztudott, hogy a mi körülményeink között ez a gazdaság egyik motorja. A törvénytervezetet természetesen üdvözöljük. Sajnos későn, az utolsó pillan atban érkezett. Látszik a törvényen, hogy a törvényalkotónak nem mindig sikerült megérteni, mire való a kockázati tőke, a tőketársaságokat keveri az alapokkal. Miért van szükség erre a törvényre? Lássuk a 18. §t! A kockázati tőkebefektető a tőkeszegény, h itelhez nem jutó, tőkepiacéretlen, inkább kis- és kevésbé a középvállalatok körében tevékenykedik. Felvetődhet az, hogy e társaságok auditált mérlegeinek és eredménykimutatásainak elkészülte után alaphozamot fizessen. Nos, olyan vállalkozásokban az alapna k nincs helye. Ha ezekből a vállalkozásokból - racionális megfontolásból - nyereséget lehet kivenni, akkor fejlődési potenciáljuk már közel sem olyan nagy, hogy minden nyereséget bent legyen érdemes tartani. Akkor viszont nincs ott a kockázati tőke helye! Ha a cég olyan eredményes, hogy osztalékot fizet, akkor eladandó, mert a tőke- és hitelpiacra éretté vált. Nem az történik, hogy alaphozamot fizet, ezen hozam egyébként is csak osztalékként, esetleg likvid, nem kockázati tőkebefektetett tőkéjének kamataibó l származhat. Sokkal inkább arról van szó, hogy a futamidő vége felé megszabadul likvid pénzeitől, azokat nem görgeti maga előtt, hanem kifizeti a tőkét a tulajdonosoknak.
