Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 16 (336. szám) - A kockázati tőkebefektetésekről, a kockázati tőketársaságokról, valamint a kockázati tőkealapokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP):
482 A kifizetés a szakszerű, és nem a hozam. Hozama egy adott tőkének lehet. De esetünkb en összemosódik ez a hozam és a tőketörlesztés. Az alap akkor is fizethet, ha kiszáll egyegy nagyobb üzletből. Az ugyanis nagyon életszerűtlen, hogy a működési időtartam lejártakor még minden befektetés megvan, amelyet röpke fél év alatt értékesítenek. Kö vetkezik a 20. § (1) bekezdés. Sokkal valószínűbb, hogy ez fokozatosan az üzleti élet ritmusához igazítva történik. Így a lejárat előtt növekszik a likvid pénzállomány. Ezt kell legalább évente egyszer vagy kétszer kifizetni. S meg kell akadályozni, hogy a z alapkezelő e likvid vagyon kezelésével foglalatoskodjon, és ezért szedjen kezelői díjat, mert állampapírt vásárol és elad. Ez más műfaj. Az alapkezelő azért és csak azért kezeljen likvid pénzeket, mert pillanatnyilag nem tudja hová rakni, s nem amiatt, m ert csak végelszámolás után kell kifizetni. Vagy például a 14. § (6) és (7) bekezdése szó szerint megegyezik. Nos, ez még a kisebbik baj. A nagyobbik baj az, ami e bekezdésben szerepel. A nyomdai úton előállított tőkejegy átruházására a váltó átruházására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Nem tudom, ekkora csacsiságot ki követett el?! A váltó és a tőkejegy két különböző dolog - ég és föld. Miért nem lehet úgy adnivenni, mint minden más váltón kívüli értékpapírt? Persze lehet a toldattal machinálni meg forgatmányra szórakozni - de minek? Forduljunk hát a törvényjavaslat részletes indokolásához magyarázatért! Hogy ezen nagyon speciális és nehézkes megoldást vajon mi okból választotta a Pénzügyminisztérium? Nos, magyarázat persze nincs. S ez az egész törv ényjavaslatra, sőt az egész törvényhozási gyakorlatra igaz. Az indokolás nem indokol. Ezen belül a részletes indokolás általában nem tesz mást, mint prózában megismétli a paragrafusban egyébként is szereplő szöveget. (20.00) Ugyanakkor a törvényjavaslat ne m határozza meg, hogy alapkezelő mekkora jegyzett tőkével hozható létre. Vagyis automatikusan a gazdaságok 20 millió forintos minimuma érvényes. Meggondolandó lenne legalább 100 millió forint jegyzett tőkét előírni. A tőketársaság tulajdonképpen a tőkealapkezelő és a tőkealap együttese egy szervezeti, számviteli keretben. Ott nem érdekes, hogy mekkora a kezelő, mivel az tulajdonképpen nincs elválasztva a kockáztatható vagyontömegtől, de a tőketársaság a gazdagok műfaja, a tőkealapot viszont a kevésbé jómód úaknak találták ki. Tulajdonképpen ez a 100 milliós javaslat véleményem szerint a biztonságot szabályozná. Egyet lehet érteni azzal, hogy az alap a felügyelet által történő nyilvántartásba vétellel jöjjön létre, de a folytatás jogilag nem korrekt: a nyilvá ntartásból való törléssel szűnik meg. Az alap megszűnése ugyanis végelszámolással vagy felszámolással történhet, vagyis az alap a végelszámolási vagy felszámolási eljárás befejezését követően, a tőkejegytulajdonosok kifizetése után szűnik meg. Legeslegvég ül persze a felügyelet törölheti az alapot a nyilvántartásból, de az alap akkor már a távoli múlt. Ha netán nem törli, az alap akkor sem létezik. A 20. § (7) bekezdése a végelszámolást, felszámolást követő nyilvántartásból való törlésről rendelkezik. Egyik esetben sincs szó a lényegről, a tőkejegytulajdonosok kifizetéséről. A mellékletből: Arra nézve, hogy ki lehet vagyonértékelő, semmiféle megszorítás nincs. Véleményem szerint vagyonértékelőre nincs szükség, legfeljebb akkor, ha egy alap átvételéről van s zó. A kockázati tőke sajátossága ugyanis, hogy nem is befektetései érnek sokat jelenlegi állapotukban, hanem a benne megtestesülő növekedési lehetőség, azok a beruházások, amelyeket a kockázati tőke által segített vállalkozás még meg sem valósított, vagyis e vállalkozásnak van egy rejtett opciója a jövőre nézve. Ezért érhet egy vállalat többet, mint eszközeinek összessége, de ezzel a helyzettel egy klasszikus vagyonértékelő nem tud mit kezdeni.
