Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 16 (336. szám) - Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP):
459 nevezni. Azokat az országokat nevezik soknemzetiségű vagy jelentősen soknemzetiségű országoknak, ahol az etnikai és nemzeti kisebbségek aránya jóval meghaladja a 10 százalékot. Viszont tény az, hogy ennek az egymillió s lakosságnak intézményesített és direkt, közvetlen képviselete a Magyar Országgyűlésben nincs. Erre lehet azt mondani, hogy ne is legyen, és lehet azt mondani, hogy meg kell oldani. Én úgy gondolom, hogy számarányukra tekintettel indokolt az országgyűlési képviseletük megoldása a pártelvű és a területi képviseleti elvet biztosító parlamenti képviseleti rendszerben. Úgy gondolom, az etnikai tagoltság egy olyan tagoltság Magyarországon, amely gazdagítaná azt az érdektagoltságot, aminek a képviseletére az Ors zággyűlésben sor kerülhet, nevezetesen a pártelvű és a területi elv alapján kialakított, illetve meglévő képviseleti tagoltságot. Az etnikai alapú és jellegű tagoltság ezt gazdagítaná, nem borítaná fel. Végül is a magyar parlamentben, ha a nemzeti és etnik ai kisebbségek képviselői betöltenék a 13 helyet, 399 képviselő lenne, és a 13 képviselő az Országgyűlés 3,2 százalékát tenné ki. Tehát azt mondani, hogy ez az arány felborítja akár a pártelvű képviseletet, akár az egyéni választókörzetekből bekerült terül eti elv alapú képviseletet, azt gondolom, túlzás. A Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletét támasztja alá az az érv is, hogy ha a Magyar Országgyűlésnek sikerül megoldania ezt a képviseletet, az jelentősen növeli, növelheti a környez ő országokban élő magyar kisebbségek tárgyalási pozícióit. Nem közvetlenül a jogaikat, de a tárgyalási pozícióikat abban az országban, ahol élnek, megítélésem szerint növelné. De növelhetné és növelheti a Magyar Köztársaság tárgyalási pozícióit is a szomsz éd országokkal kötött kétoldalú tárgyalások során. A nemzetközi példákhoz egy rövid időre visszatérve: az igaz, hogy ha áttekintjük a nemzetközi megoldásokat, nincsen két egyforma megoldás a nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletét illetően. Nincs két e gyforma megoldás, de mindenhol van valamilyen megoldás, ahol ezt igazán meg akarták oldani. Tehát Magyarországon is lehet megoldást találni - nem biztos, hogy át lehet venni valamelyiket egy az egyben. Akár Finnországban, ahol például a 24 ezer lakost kite vő kisebbségnek, amelynek a 95 százaléka svéd, Ălandszigetén önálló tartományi parlamentjük van, és a finn parlamentben képviselettel rendelkeznek. Igaz, hogy itt egy területi autonómiához kötődik a nemzetiségi képviselet. Az is igaz, hogy szintén Finnors zágban az 5700 főnyi lapp lakosnak 1921 óta képviselete van a finn parlamentben, sőt egy nemrég elfogadott alkotmánymódosítás szerint az 5700 főnyi lappnak saját parlamentje van Finnországon belül. Ez az egyetlen olyan kisebbségi képviselet egyébként, amel yet nemzetközi egyezmény, még egy 1921es népszövetségi egyezmény ír elő. Más nemzetközi egyezményből fakadó, nemzetietnikai képviseletet kötelezően előíró szabály vagy egyezmény nincs. Ismeretes a schleswigholsteini eset, ahol is a tartományi gyűlésben az 50 ezres dán kisebbségnek két kisebbségi képviselője van. Ott úgy oldották meg, hogy a dán képviselőket mentesítették az 5 százalékos bekerülési küszöb alól. Az is igaz, hogy a német alkotmánybíróság kimondta, hogy ez a megoldás nem alapul nemzetközi eg yezményen, nem nemzetközi kötelezettségből fakad, vagyis ezt a megoldást fenntarthatja SchleswigHolstein parlamentje, megszüntetheti, átalakíthatja, és nem minta és nem kötelező Németország más tartományára nézve. Ismeretes a szlovén helyzet, ahol is a 85 00 fős magyar kisebbségnek és a Szlovéniában élő 3000 fős olasz kisebbségnek egyegy képviselője van a szlovén parlamentben; delegálás alapján kerül a parlamentbe ez az egyegy, illetve összesen két képviselő. A példákat azért hoztam föl, hogy ahol volt va gy van valami indokoltsága, helyi, területi, történeti vagy szociológiai indokoltsága, ott meg lehetett találni és megtalálták a megoldást a nemzetiségek parlamenti képviseletére. Sehol nincsen két egyforma megoldás. Megítélésem szerint Magyarország egyik megoldást sem veheti át egy az egyben, hanem Magyarországnak meg kell találnia azt a megoldást, amely a magyar nemzetközi helyzetnek, a Magyarországon belüli nemzetiségi tagoltságnak, a magyar parlamentarizmus és képviseleti rendszer történeti, gyakorlati tapasztalatainak is megfelel. Tehát amely országban igazán meg akarták oldani a nemzeti és etnikai
