Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 2 (332. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. LOTZ KÁROLY közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:
29 Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányfő szavai szerint az MSZP mindenáron meg fog állapodni a szlovák kormánnyal. De úgy látszik, nem kísérli meg, hogy megegyezzen a magyar polgárokkal. Pedig jó oka lenne rá! A kormány ugyanis jól tudja, hogy a tervbe vett duzzasztóművek árát a polgároknak kell megfizetniük. Márpedig a tervezett építmények költség ei és a hozzá kapcsolódó létesítmények - ahogyan itt Horn Gyula pontosított - a kormány szakértői szerint is 3 milliárd dollárra, azaz 600 milliárd forintra rúgnak. Ez a magyar családokra vetítve azt jelenti, hogy a kormány negyedmillió forintot vesz ki mi nden családi kasszából. Vajon számot vetette azzal a kormány, hogy hány magyar családnak van annyi pénze, hogy Dunát rekesszen vele? Hány polgár gondolja úgy, hogy ezt a pénzt nem tudná okosabb célokra fordítani? Hány ember életét tehetné jobbá, emberibbé ez a hatalmas összeg! Eddig azt láttuk, azt hallottuk, hogy nem jut pénz arra, ami a polgároknak igazán fontos. A kormány szükségesnek tartotta ezért, hogy a kórházi ágyak ezreit szüntesse meg, hogy egekig emelje a gyógyszerek árát, hogy iskolákat, óvodák at zárasson be, hogy tanárokat bocsásson el, vagy hogy a diákokkal tandíjat fizettessen; miként szükségesnek tartotta, hogy megvonja az alanyi jogon járó családi pótlékot. Most pedig készen áll arra, hogy családonként több százezer forintot költsön egy has znot vagy jólétet aligha hozó beruházásra. Az adófizető polgárok forintjairól van szó. A kormány nyilván tisztában van azzal, hogy a vízlépcsőkre szánt összegből európai színvonalú egészségügyet vagy oktatásügyet lehetne teremteni. Ebből az összegből olyan gazdasági növekedést lehetne biztosítani, beindítani, amely végre biztosíthatná az ország valamennyi régiójának a polgárosodását, az Európai Unióhoz való felzárkózásunkat. De ha mindezzel tisztában van a kormány, akkor miért nem eszerint cselekszik? Tiszt elt Képviselőtársaim! A kormánynak tudnia kell, hogy a polgárok nem hisznek a ködös, koncessziós elgondolásokban. Valóban jó okunk van erre, és nem csak a koncessziós autópályák keserű tapasztalatai alapján. Nemcsók úr ugyanis a minap jelentette ki, hogy s zakmai befektetők akár évi 100 millió forint haszonnal is üzemeltethetnék ezeket a tervbe vett erőműveket. Csakhogy évi 100 milliós nyereség esetén egy ilyen beruházás kereken hatezer év alatt térülne meg. (17.10) Nos, ha a kormány nem az áram és a távfűté si díjak emeléséből akar Dunát rekeszteni, vajon hol talál olyan szakmai befektetőt, aki hatezer év megtérülésre tervez? Abszurd ez az egész! Hazugság úgy, ahogy van, amit Nemcsók úr állít! Kívánatos volna, ha a kormány végre nagykorúnak tekintené a polgár okat és azokat, akikhez beszél. Itt az ideje, hogy a kormány eldöntse, a polgárok oldalára áll, vagy a maga akaratát kívánja mindannyiunkra ráerőltetni. Meggyőződésem, hogy a kormány eddigi stílusa, politikája ebben az ügyben folytathatatlan. Ezt támasztja alá az Akadémia elnöke által vezetett szakértői tanács álláspontja, amely szerint nincsenek kellően kidolgozott hatáselemzések, gazdasági számítások. Jelenleg tehát nem lehet (Közbeszólás az MSZP soraiból: Idő!) valódi és érdemi megállapodást kötni a szlo vákokkal, és ha nem lehet, akkor nem is szabad. Ha valamit, akkor ezt már megtanulhattuk volna az elmúlt években! Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Lotz Károly közlekedési, hí rközlési és vízügyi miniszternek, aki reagálni kíván a kérdésre. DR. LOTZ KÁROLY közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Mindenekelőtt szeretném leszö gezni, hogy eddig a kormány nem tárgyalt és nem foglalt állást semmiféle elvi vagy nem elvi kormánymegállapodásról vagy akár ennek a tervezetéről. Ez feltehetően a következő időszakban fog megtörténni.
