Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 9 (334. szám) - Az országos területfejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DÖGEI IMRE (FKGP):
279 Megszűnnek o lyan mezőgazdasági feldolgozóüzemek, amit már volt szerencsém említeni, amellyel ez a kormány megint nem tud semmit csinálni, legalábbis sokat nem, legfeljebb késleltetni, megakadályozni, de úgy vagyok az üzemek megszüntetésével, egy fontos mezőgazdasági ü zem megszüntetésével, mint amikor azt mondjuk, hogy kivágunk egy fát, de addig nem is szabad kivenni, amíg nem ültetünk helyette kettőt. Valahogy így kellene most is egy ipari üzem megszüntetésénél ezt figyelembe venni. Mert elhiszem, hogy vannak olyan ter mékszerkezetek, amelyek Magyarországon talán elhanyagolhatók, talán késleltethetők, talán nem olyan fontos, van nála fontosabb is, de az, hogy mezőgazdasági terméket feldolgozó üzemet megszüntetünk, ez olyan vétek, hogy szinte a hazaárulással egyenrangú! (21.50) Mire gondolok itt? Nem tudok elképzelni olyan rendelkezést, akárki intézte, akárki írta alá, akárki engedélyezte, hogy egy baromfifeldolgozó, például Törökszentmiklóson, halálra van ítélve. Még a múltkor azt mondtam, és azóta jobban körülnéztem ez en a területen, hogy maximum két évet szántak neki. Kérem, ez egy katasztrófa! Ugyanakkor teszi a dolgát az önkormányzat, teszi a dolgát a település, csak hagyják. Ugyanakkor nagy örömmel és tényleg nagy bizakodással vettem tudomásul, hogy viszont Töröksze ntmiklóson helyeznek üzembe egy ötszáz fős üzemet, ami már meg is kezdte a tevékenységét. Tehát ha hagyják, hogy a település induljon, mert a szakembergárda rendelkezésre áll, ez óriási eredmény. Erről is hallgat a fáma, hogy egy olyan üzem indult el, ugya nakkor megint tárgyalás folyik egy olyan üzemmel, ha hagyják, ami szintén be tud kapcsolódni a vérkeringésbe. De elsősorban mint mezőgazdasági jellegű országnak - nemcsak Szolnok megyében, hanem HajdúBihar megyében és a többiben - egy ilyen üzemet megszün tetni nem szabad! Elmondtam a múltkor is, most is csak folytatni tudom tovább, hogy igenis, mezőgazdasági jelleggel foglalkozó ország vagyunk, és olyan perspektívát kell beütemezni a területfejlesztésbe, amely a legtöbb embert tudja foglalkoztatni. Ké rem, azoknak a kis családi gazdaságoknak az összefogása, amelyek most sajnos szétzilált állapotban vannak, rendkívüli feladatot igényel. De higgyük el, és én állítom, hogy nincs más választás e pillanatban, mint a családi gazdaságok fejlesztése! Akkor a mu nkanélküliség... - egy kényszermegoldás ugyan, mert nem biztos, hogy szereti, de a lényeg az, hogy megéljen belőle. Ez a legfontosabb, hogy át tudja segíteni a családokat ezeken a kezdeti nehézségeken. Tehát adott a dolog, és erre a lakosság partner. Nem l ehet azt elkívánni, hogy egy olyan terület, amelyik gazdaságilag termőföld, aranykorona értéke igen magas, rendkívül jó, természeti adottságai kiválóak, és nincs kihasználva, ez elfogadhatatlan! Persze, ennek az alapfeltétele az úthálózat kiépítése. Hadd m ondjam el - elkezdtem a múlt héten, akkor is igyekeztem befejezni, késő volt, most is ugyanez a helyzet, nem is akarom a tisztelt képviselőtársaimat sokáig untatni; de a magam részéről el kell mondanom ezt a véleményt, és a Kisgazdapárt részéről is tudom a jánlani a tisztelt Országgyűlésnek, vagy a következőnek, a jegyzőkönyv majd megörökít minden elképzelést , hogy igenis, túl kell lépni ezeken a területi akadályokon, amelyek jelenleg Magyarországon vannak. Hogy mennyire fontos az úthálózat, kérem, egyetle negy példát tudok elmondani. Az este hazafelé jövet Kunszentmártonból, körülbelül ilyen időben, talán egy órával hamarabb, jövök az autópályán - nem mindennap járok azon a területen , és véletlenül beszaladtam az autópályát jelző sorompó elé, amikor piros ra futott. Természetesen én nem akartam az autópályán jönni, már le is akartam térni Lajosmizse felé, illetve Vecsés irányában a 4est átszelni, mert hiszen Rákosszentmihályon van a lakásom, oda át kell mennem; véletlenül beszaladtam. Onnan már visszaút ni ncs, ott fizetni kell abban a pillanatban, de ez természetes. De hogy valaki tévedésből, nem háborús körülmények között, csupán tévedésből beszalad, onnan már visszaút nincs, mint az egérfogó, ha csapdát jelez. Fizettem 570 forintot, míg megtettem azt a 15 0 métert, hogy ki tudjak
