Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 9 (334. szám) - Az országos területfejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor):
280 jönni abból a zsákutcából. Ráadásul a hátam mögött megáll egy valószínűleg lefülelő kocsi lámpával. Nem volt botrány, természetesen kifizettem, adtak egy jegyet, eljöttem. Az úthálózat nagyon csodálatos összetétele ezt a rejtélyt i s magában foglalja BácsKiskun megyében, tehát a DunaTisza közén, ugyanúgy van ez a Dunántúlon. Na, nem ilyen a helyzet Szolnok megyében, a Tiszántúlon! Ott kérem, nyugodtan elindulhat az ember Budapestről, Szolnokon keresztül, senki nem fog elébe állni, ha zsákutcába megy, megy nyugodtan Debrecenen, Nyíregyházán keresztül Záhonyig. Legfeljebb vége van az útnak, ha véletlenül letér; ott rükvercben megy vissza, és folytatja az útját. Ez is mutatja azt, hogy bárhogy is mondják... - és én nem akarom most megs érteni ezeket térségeket, de valahogy így kellene kinézni az egész ország úthálózatának. De ott van az a térség, ami minden adottságra képes, az emberek szakértelme, az emberek leleményessége, a természeti adottságok, amelyek nincsenek kihasználva, ezt vét ek kihagyni! Szokás az, hogy megalázunk embercsoportokat, a kormányt is, a képviselőket is, hogy tehetetlenek vagyunk. Kérem, sajnos ez igaz. Azonban nem az a megoldás, hogy egymást szapuljuk, mert ez sehova sem vezet. Én mindenesetre ezt a jelenlegi kormá ny hibájának rovom fel - többek között természetesen, de nem sértve meg. Azonban szeretném hangsúlyozni, hogy amikor 1995 őszén egy parlamenti nap alkalmával Lezsák képviselőtársunk felvetette a Duna és a Tisza csatornázását összekötő vízi utat, akkor az O rszággyűlés szinte egyhangúlag fogadott el egy olyan tervezetet, hogy azt még az ősz folyamán előadja, és bemutatja a tervezetet, hogy hogyan képzeljük el, zsiliprendszerrel és egyebekkel. Kérem, ez elmaradt - mint aki nem akar hallani róla. Vagy talán nag y a feladat? Most el vagyunk foglalva a bősnagymarosi vízlépcsővel. Ez már nagyon el van rontva, az biztos, hogy hogyan lesz helyrehozva, nem tudom. Költjük rá a pénzt, milliárdokat, és nem akarunk ebből a zsákutcából kijutni. Azonban a vidékfejlesztésről beszélve, ez a mi megoldásunk a keleti országrészben rendkívüli feladatot ad a kormánynak, de sürgősen tenni kell valamit. Lemarad ez a vidék, pedig az emberek nem ezt érdemlik. Századokon keresztül termelték a maguk termékét, nem volt munkanélküliség, le gfeljebb szegény emberek voltak, de nyugodtan lefekhettek. Ma már ezt sem tudják megtenni, és ez katasztrófa! Katasztrófa a XX. század végén, a harmadik évezred küszöbéhez érve! Mindenképpen szeretettel és tisztelettel ajánlom valamennyi képviselőtársamnak , különösen a kormánynak, főleg a területfejlesztésre vonatkoztatva, hogy igenis, legalább mutassa meg ennek az összekötő csatornának a dokumentációját, vagy mondja el valaki, hogy hogyan áll ez. Lesz erre pénz? Lesz valamikor, tíz, húsz év múlva? Hogyan á ll ez? Nem beszélve az összekötő útjainkról, az összekötő tiszai hidakról! Az nullával egyenlő, kérem! Nem bírjuk összekapcsolni Észak- és NyugatMagyarországot normális közlekedési formában. Ezt mindenképpen meg kell oldani! Tehát a megoldás, és ez jellem ezze valamennyi magyar állampolgárt ebben az országban: ha bírál, próbáljon ésszerű javaslatot is tenni. Kérem, én a családi gazdaságban látom a lehetőségét azoknak az üzemeknek, amelyeket az előbb felsoroltam. Nem beszélve arról, hogy a malmok ott állnak csupaszon, ebek harmincadjára, a vágóhidak üresen. De ehhez egy olyan koncepciót kell kidolgozni, hogy meginduljon valahogy a mezőgazdaság, és akkor lehet egy olyan infrastruktúráról beszélni, ami megoldja ezt a rendkívül feszült helyzetet mint területfejl esztést. Nem akarok többet mondani. Elmondtam egy pár gondolattal, amit úgy éreztem, hogy el kellett mondani. Fontos, hogy be tud kapcsolódni az Alföld az idegenforgalomba, be tud kapcsolódni a termelésbe, be tud kapcsolódni sok ipari létesítmény üzemeltet ésébe. Szakemberünk van, tehát nem ezen múlik. Azon múlik, hogy a területfejlesztési tanács úgy foglalkozzon az üggyel, hogy hathatós legyen. Már sokat beszéltünk róla, most már valóság kellene hogy legyen. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. ELNÖK (dr. K ávássy Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, akare még felszólalni valaki. (Senki sem jelzi hozzászólási szándékát.)
