Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 9 (334. szám) - Az országos területfejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - TÓTH KÁROLY (MSZP):
272 Azzal szeretném kezdeni, hogy a határozati javaslat szerkezete áttekinthető, átfogó módon közelít a tennivalókhoz. Tükröződik benne a több éves előkészítő munka során felszínre ker ült azon tapasztalat, felismerés, hogy ilyen típusú dokumentum csak akkor számíthat az Országgyűlés elfogadására, ha eleve elkerüli a területekhez kapcsolódó konkrétumokat. Ebből adódóan magában az országgyűlési határozati javaslat tervezetében nincs is ér demi vitapont. Van azonban, mint mindig, egy kritikus pont. Ez a kritikus pont az, amikor kitérünk a részletekre. Jelen esetben ez az országos területfejlesztési koncepció. Mi történik itt? Ma este is az történt és az előző időszakban is az történt, ahogy áttanulmányoztam, hogy minden körzet felsorolja, mi minden maradt ki, nem a határozati javaslatból, hanem a koncepcióból. Már ma, mióta folyik ez a vita, "elköltöttük" az Egyesült Államok éves költségvetését. Teljes joggal. És miért történt ez meg? Ez azér t történt meg, mert az előkészítők, a szakértők és mások is az előkészítő munka során sokszor adtak olyan választ, amely arról szólt, hogy nem kell kétségbeesni, ha egyegy feladat kimarad, nem gond, ha egyegy konkrét ügy nem fogalmazódik meg a koncepciób an, ez nem tragikus, hiszen ha valamelyik feladat nem jelenik meg a dokumentumokban, attól még a különböző ágazati programokban, megyei fejlesztési koncepciókban szerepelhet. Ezt az érvelést akár el is lehetne fogadni, ha nem lennének ezzel ellentétes tapa sztalataink, amelyek azt mutatják, hogy megvalósítási esélyre csak azok a feladatok számíthatnak, amelyek ilyen vagy hasonló, országos szintű dokumentumokban nevesítve szerepelnek. A közeli múltban is voltak ilyen tapasztalataink. Ezért következik be, ami bekövetkezett, hogy szép csendben mindenki felsorolja - és én is arra kényszerülök, hogy elmondjam majd a hátralévő részben , hogy mi maradt ki az anyagból. Mégis induljunk ki a pozitívumokból! Én úgy gondolom, hogy maga a határozati javaslat Békés megyér e nézve is rendkívül kedvező lehetőségeket, feltételeket teremt. Csak hogy néhányat kiemeljek ezek közül: a társadalmi, gazdasági szempontból elmaradt térségek fejlesztése, a határ menti térségek fejlesztése, a magyarromán közös fejlesztési program megval ósítása, amelyben már eddig is történtek érdemi lépések, vagy említhetem a felszíni és a felszín alatti vizek, ivóvízbázisok hatékonyabb védelmét vagy KeletMagyarország bekapcsolását az országos és nemzetközi közlekedési hálózatba - lehet, hogy itt Békés megye délkeletnek számít és nem keletnek, ezért ennek kevésbé kellene örülni - ipari parkok, vállalkozási övezetek kialakítása, a vidéki felsőoktatási bázisok fejlesztése. Ezek mindmind olyan elvi szempontok, amelyeket jó szívvel fogadhatunk Békés megyébe n csak egy "apró" gond van: hogy ezek megvalósítási ütemezése rendkívül lassú, nem a közeli időszak feladatai. Képviselőtársam mondta, hogy ezt hosszú távon, türelemmel kell nézni. Csak vannak térségek, amelyek hosszú ideje elmaradtak, és ezek bizony nehez ebben fogadják el a türelmet. Van egy másik szempont, amelyet szeretnék figyelmükbe ajánlani. Nagyon sok olyan feladat van, amit mi saját erőből meg tudtunk oldani Békés megyében - mások azt mondják, hogy balszerencsénkre , hiszen elértük saját erőfeszíté ssel, hogy hosszú évek óta a legeslegelmaradottabb megyék kategóriájából ki tudtunk kerülni. Minden mutató alapján 1015. hely között foglal helyet a megyénk, ezzel elértük, hogy valóban - és ennek nagyon örülünk - nem a legelmaradottabb térségek közé tart ozik Békés megye. De ezzel párhuzamosan elkerült bennünket minden nagyobb lélegzetű érdemi támogatás is. Tehát mivel küszködtünk saját erőfeszítéssel iszonyatos sokat, elértük azt, hogy mindig azt mondják: de kérem szépen van még legalább 34 megye, amely utánatok következik. De nem baj, megtettük, örülünk a helyzetnek, hogy ezt legalább elértük. Van azonban egy terület, amelyen saját erővel képtelenek vagyunk továbblépni, ez pedig a megközelíthetőség. Békés megyének van egy olyan területe, ahol akármit tes zünk a helyi koncepcióba, összefogással, térségi szemlélettel, mindennel: ez a megközelítés. Ilyen szempontból én nagyon aggasztónak tartom ezt az anyagot, hiszen két lényegi dolog kimaradt belőle. Egyrészt az úthálózatnál elfogadható belátható időn belül a 44es, 47es út gyorsforgalmúvá fejlesztése, ehhez kapcsolódva egy tiszaugi híd. Többen panaszkodtak a közlekedésre, hogy melyik átkötő út még nem épült meg. Egy kisgazda képviselőtársam - csak zárójelben mondom - még azt is elmondta, hogyan
