Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 9 (334. szám) - Az országos területfejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - CSIHA ANDRÁS (MSZP):
259 megyék között milyen viták voltak a kiegyenlítési pénzeket illetően. Ezért nagyon lényeges gondolat a partnerségi kapcsolat. Meghatározó a kistérségi szint, illetve megyei szint. Azt hiszem, ez a határozati ja vaslat és a háttéranyag - a kettőt csak együtt tudom említeni - egyelőre remélhetőleg többékevésbé megnyugtatóan tesz pontot ennek a vitának... - ha nem is a végére, de valahol megszakítja, hisz a jelenlegi magyar közigazgatási hagyományokat és sok minden mást figyelembe véve csakugyan egyetlen biztos támpont az a megyei szint - ahol a területfejlesztési tanácsok egyértelműen működnek , illetve a megyében megalakult kistérségi szintek. Ezek is mocorognak, és sok jó kezdeményezéssel találkozhatunk a kistér ségek esetében is. Az átfogó célokkal azonosulni lehet, erről különösebben nem szólnék, hisz ezeket jól megfogalmazza; megyékfővárosvidék viszonylata, városközség problematikája, Kelet- és NyugatMagyarország problémái. Bár sokan szeretnék ezt az utolsó kérdést kicsit elkendőzni, de én - mint a keleti végeken élő képviselő - azt mondom, hogy sajnos ez igaz és jogos probléma. De ha partnerségben tudunk együttműködni, akkor, azt hiszem, hogy mind a két vég, a Nyugat és a Kelet is megtalálhatja a maga számí tásait. A társadalmi szolidaritást mindenképpen érvényesíteni kell, amikor a határozat célkitűzéseinek a megvalósításáról beszélünk. Hogy hogyan, ez az a kérdés, ahol a felek közötti jó vagy rossz viszony meghatározó lehet, hisz a vita a szegények, a lemar adottak, és a gazdagok, a fejlettek között meg fog maradni, függetlenül a határozat szándékától és tartalmától. Az ország térszerkezetének és településrendszerének harmonikus fejlődését emelném ki, ami nagyon fontos. Erről nagyon sokan szóltak. Ilyen a hat ár menti települések problematikája, a folyók melletti települések problémája, ahol nincsen közlekedési lehetőség, vagy ezen belül Budapest és a vidék ellensúlyozása. Itt a jó értelemben vett ellensúlyozásról beszélek, a tudomány és a gazdaság vidéki közpo ntjainak kialakulásáról és kialakításáról. És idetartozik az ország szerkezetéhez az, amit az egyik képviselőtársunk elég furcsán aposztrofált. Mit is jelent ez? (20.10) Igen, Magyarországon egy Budapestcentrikusság volt, van, ennek a felszámolása kérlelh etetlen követelménye az életnek. Hogy ez most Szekszárdnál vagy lentebb vagy fentebb fog megtörténni, déli autópályával vagy éppen egy EgerSiófok autóúttal, ez részletkérdés, legyen műszaki és pénzprobléma, de azt hiszem, a szándék a döntő ebben az esetbe n. A területi egyenlőtlenségek mérséklésével kapcsolatban szerintem az országgyűlési határozat jól fogalmazza meg, hogy mindezeket az elképzeléseket csak a gazdasági teherbíró képesség és értéktermelő képesség függvényében tudjuk megvalósítani. Vita volt, hogy az életkörülmények vagy a gazdaság feltételeinek a javítása a célja. Azt hiszem, hogy ezt megint nem lehet elválasztani, hiszen a kettő szervesen összefügg; ha a gazdasághoz nem teremtünk meg bizonyos alapokat, akkor az nem fog fejlődni, de ha a gazdaság fejlődhet, akkor onnan bizonyos eszközökkel életkörülményeket, infrastruktúrát, sok minden mást lehet javítani. Azt hiszem, ez teljesen jogos megkülönböztetés, és az is, hogy területileg differenciált módon legyenek a többlettámogatások elos ztva. Én azt el tudom fogadni, hogy például egy dunántúli fejlettnek mondott megyén belül is van olyan kistérség vagy vannak kistérségek, amelyek rászorulnak a külön támogatásra. Ezt mérlegelni kell, és természetesen oda a megfelelő eszközöket a többlettám ogatás keretében szükséges lejuttatni. A részlet tulajdonképpen - hisz az elvekkel, alapelvekkel nagyon sok tekintetben egyet lehet érteni , ahogy mondani szoktuk, mindig másutt van eldugva, és ez a bizonyos kék kötet. Az ágazatokról nagyon röviden, hisze n szalad az idő. Az agrárgazdaság problematikája egyértelmű, különösen az alföldi végeken, ugyanakkor az északalföldi régió esetében csak annyit tartalmaz, hogy a Jászkunfőcsatornára oda kell figyelni, de én tisztelettel felhívnám a figyelmet a Hajdúhadh áz utóbbi tíztizenkét évi aszálykáraira, tehát jelentős talajvízcsökkenés van; itt a
