Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 2 (332. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
25 Magyar Köztársaság számára, hogy visszaszerezzük a Dunát. Miért kell ezért bárkit is kárhoztatni? Azt szerezzük vissza, amit önök elveszítettek. (Felzúdulás az ell enzéki padsorokban. - Szöllősi Istvánné: Úgy van!) A másik. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Igen. Még egyszer nem akarom mondani, hogyan szavaztak, mert önök annak idején ellene szavaztak a szerződés felbontásának mint ellenzék. Csak azt nem érte m, hogy utána mi történt, milyen fordulat következett be a Fidesz magatartásában. (Németh Zsolt: Lapos volt!) Az alkotmányra hivatkozva: amikor államközi és kormányközi megállapodásokról beszél, tudja jól ön is - vagy ha nem, nézzen utána , hogy kormánykö zi megállapodást kormány köt, és előkészíti az államközi szerződéseket (Dr. Kutrucz Katalin: Ki kötötte a szerződést?) , ezt írja elő az alkotmány. És a parlament hagyja jóvá. Ezt készítjük elő, és valahol '99ben - ez nem napi ügy, és nem a választá sok kérdése - olyan szerződéstervezetet akarunk letenni vagy fog letenni az új kormány a parlament elé, amely valóban kifejezi mindazokat az értékeket és érdekeket, amelyekről beszéltem a napirend előtt. Ezt akarjuk. Nagyon kérem a Fideszt mint ellenzéki p ártot (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Az is marad!) , mint olyant, amelynek van határozott véleménye a dolgokról, hogy segítsen ezt tető alá hozni. Állítom, önöknek is hasznos lesz a dolog hosszú távon, de még rövid távon is. (Németh Zsolt közbeszólása.) Segítsenek és ne akadályozzanak! (16.50) Végül még valamit! Boross úr, Torgyán József és mások is említették, hogy az emberek milyen áldozatot hoztak azért, hogy ma eredményekről tudunk szólni. Hölgyeim és uraim, erről beszélni igazá n mi tudunk, mert ott vagyunk az emberek között! Sokak elmondják és szemünkbe panaszolják azt, hogy milyen nyomorúság nyomja őket. (Zaj a jobb oldalon. - Dr. Pusztai Erzsébet: Mi nem tudunk róla, mert mi nem ott vagyunk!) Nemcsak beszélünk itt az emberekrő l, hanem meg is fogalmazzuk számukra a válaszokat a kérdésekre. (Dr. Pusztai Erzsébet: Egyszerűen elképesztő!) De azt tapasztaljuk, hogy a közvélemény döntő többsége ma úgy érzékeli, van esély, van remény a javulásra. Legalább ezt, ezt a hitüket ne vegyék el önök a maguk szövegével! Erre tisztelettel kérem önöket! (Taps az MSZP padsoraiban.) Elnök úr, köszönöm szépen. (Dr. Pusztai Erzsébet: Éljen és virágozzék! - Taps az MSZP padsoraiból. - Szórványos taps az SZDSZ soraiból.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tiszte lt Országgyűlés! Miniszterelnök úr összefoglalója után meg kell jegyeznem, nem vagyok biztos abban, hogy beszédében Torgyán József képviselőtársunk felszólalására tett megjegyzése - miszerint az közgazdasági halandzsa volt - (Közbeszólás az FKGP padsoraibó l: Nagyon helyes!) mindenben kifejezi a helyzetet. (Derültség, szórványos taps a bal oldalon. - Dr. Szabó Zoltán: De legalább szalonképes!) Tisztelt Országgyűlés! (Dr. Torgyán József: Ügyrendi!) Ügyrendi kérdésben kérne szót képviselőtársam, de nincs ügyre ndi, mert még napirend előtt vagyunk (Dr. Torgyán József: Nem baj, az ülés vezetésével kapcsolatos!) , és éppen önnek kívánom megadni a szót. Az ülés vezetésével kapcsolatosan a Házszabály szerint bírálat nem illeti az elnököt. (Dr. Torgyán József: Dicsérni akartam!) Ha megbántottam volna, akkor elnézést kérek. Tisztelt Országgyűlés! Most a frakciók napirend előtti hozzászólásai következnek. Először megadom a szót Torgyán József frakcióvezető úrnak, Független Kisgazdapárt. DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Miután a házbizottságban született megállapodás értelmében a frakciókat csak azért illeti meg nyolc perc ilyenkor, a miniszterelnök úr fél órát meghaladó beszéde és tízperces viszontválasza után, mert még a nap irend előtti felszólalásban is vissza lehet térni a kérdésre, és egyébként is "a társadalmat nyugtalanító kérdések" címet adtam a felszólalásunknak (Dr. Szabó Zoltán: Teljesen váratlan volt!) , úgy gondolom, arra kell
