Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 9 (334. szám) - Bejelentés mentelmi ügyről - Az ülés napirendjének elfogadása - A sportról szóló 1996. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5387. szám) általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. BARÁTH ETELE (MSZP): - ELNÖK (dr. Áder János): - PÁVA ZOLTÁN (MSZP):
233 A másik, ami ebben a sporttörvénymódosításban nem szerepel, hanem az alaptörvényben szerepel, fogalmazási hibák vannak, önálló képviselői indítványt nyújtott am be, mert ott bizonyos félreértések vannak, nem egyértelmű a törvény megfogalmazása, és ezért az OTSH jogi osztálya különböző módon foglal állást. Hogy csak egy mondatot mondjak, úgy néz ki, hogy aki a pályán a labdát rúgja, az szavazhat a közgyűlésben, de az edző és a sportegyesület elnöke például nem. Erre vonatkozóan módosító indítvánnyal megpróbáljuk a helyére tenni, valószínűleg egy tévedése, hibája volt ez az alapsporttörvénynek. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (dr. Áder János) : Ugyancsak kétperces hoz zászólásra kért lehetőséget Baráth Etele képviselő úr, Magyar Szocialista Párt. Megadom a szót. DR. BARÁTH ETELE (MSZP) : Ígérem, hogy ritkán fogok szólni, tisztelt elnök úr. Az általános vitának a fogalma azt tartalmazza, hogy érdemesen vitázik az ember ál talános kérdésekről. Tekintettel arra, hogy Gyimóthy képviselőtársam - bocsásson meg - eléggé szakszerűtlenül szólt bizonyos kérdésekhez, vagy pedig olyan feltételezéseket hangoztatott itt, amelyek a valóságban nem létezőek, ezért engedtessék meg, hogy néh ány percben, pontosabban másfél percben válaszoljak erre. Igen, amikor a szakszövetségek átalakultak köztestületté, gyakorlatilag a rendszerváltás megtörtént a szakszövetségek esetében is. A szakszövetségeket az egyesületek alkotják, ott vannak, szavaznak, az elnökséget ők választják meg maguknak, részt vesznek benne. Semmi köze nincs ennek ahhoz, hogy az adófizető mit csinál, az adófizető polgártól mit kérünk. Egyébként az adófizető pénze egy megfelelő normativitás alapján, célprogramok alapján és pályázat ok alapján érhető el a szakszövetségek számára ugyanúgy, mint az egyesületeknek, a műhelyeknek vagy adott esetben az egyes versenyzőknek. Az egész vertikum át lett tekintve, egy nagyon tisztességes pénzügyi megosztás van pillanatnyilag az OTSH, a Magyar Ol impiai Bizottság és a különböző alapítványok, például a Gerevich Alapítvány között. Azt gondolom, hogy nem kell erről a nehéz dologról - főleg azért, mert tényleg nehéz pillanatban vagyunk - ilyen nagyon könnyedén beszélni. Hadd mondjam meg azért azt is, h ogy ráadásul amivel Lányi úr kiegészítette, azzal megint egy további problémába mentünk bele, ami megint teljesen független a szakszövetségektől: egy adott egyesületnél ki hozza a pénzt, ki viszi a pénzt, melyik szakosztályt milyen módon finanszírozzák. Az t gondolom, hogy az egész magyar sportnak rendkívül jót fog tenni, ha átláthatóvá válik adott esetben egy egyesületen belül is pontosan a finanszírozás lehetősége, jogilag számon kérhető lesz. Egyébiránt az, amihez Lányi úr most hozzászólt, nem is szerepel ebben a módosításban, tehát arról nem is érdemes vitatkozni, mert ilyen kérdések nincsenek is a törvénymódosítási javaslatban. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (dr. Áder János) : Szintén kétperces hozzászólásra jelentkezett Páva Zoltán képviselő úr, Magyar Szocialista Párt. Megadom a szót. PÁVA ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést, nem akarom megbántani Gyimóthy képviselő urat, de Joe Billingsnek az a mondása jut eszembe, amikor azt mondja, hogy nem az a baj az ember ekkel, hogy nem tudnak, hanem az, hogy sok mindent tudnak, ami nem úgy van. Valóban úgy lenne jó, ha elolvasta volna képviselő úr a sporttörvényt is, ezt a sporttörvényről szóló módosítást is, és így hasonlítja össze. Nem beszélve arról, hogy vízfejeknek m inősíti - már megbocsásson - akár szakszövetségeket, akár az OTSHt. Meg kellene ismerni, hogy valójában hogyan néz ki a szervezeti felépítésük. Az elmúlt nyolctíz évben annyira karcsúsodott mindegyik
