Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 9 (334. szám) - Bejelentés mentelmi ügyről - Az ülés napirendjének elfogadása - A sportról szóló 1996. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5387. szám) általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): - ELNÖK (dr. Áder János):
234 szakszövetség, az OTSH is és a közbenső irányító szerv ek is, hogy ma már néha félő az, hogy nincs megfelelő ember az irányító munka elvégzésére. Ez volna az egyik része. A másik, amit Lányi képviselő úr mondott a sporttal kapcsolatban - már elnézést, de , azt sugallaná, mintha a labdarúgók tartanák el az egy esületeket vagy a másik szakosztályokat. Pont az a gondunk, hogy a labdarúgás is óriási anyagi nehézségekkel küzd. Nem hinném, hogy alaposan áttanulmányozva a sporttörvényt, illetve ezt a törvénymódosítást változatlanul ez lenne a véleménye a Kisgazdapártn ak, hogy az adósság ottmarad, a labdarúgás pedig kimenekül. Erről szó sincs. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (dr. Áder János) : Szintén kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Bársony András képviselő úr, Magyar Szocialista Párt. Megadom a szót. BÁRSONY ANDRÁS (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Csalóka érzés a nyilvánosság előtt szereplő emberek fellépése alapján megítélni a sport általános helyzetét. Annyit szeretnék hozzátenni, hogy a csapatsportágakban a szövetség költségvetése - tehát am i direkt a szakági szövetségeknél megjelenik - messze nem éri el az egyszázad részét sem annak a felhasznált pénzösszegnek, ami gyakorlatilag ugyanazon szakosztályokat foglalkoztató egyesületek kezén megfordul egy év alatt. Ez majdnem minden sportági szaks zövetségre, de különösen a csapatsportágakban igaz. Aki tehát az adófizetők pénzéért aggódik, annak valóban jogos az aggodalma, de még inkább jogos akkor, ha a sportegyesületek gazdálkodását nézi meg. Nehogy azt higgye bárki, hogy a sportegyesületek szponz orálására költött pénz forrása valahol egészen másutt keresendő, mint annak az összegnek, amiből a sportági szövetségek gazdálkodnak. A kettő között az a különbség, hogy amíg a sportági szövetségek 90 százaléka nem rendelkezik adóssággal, és nem konszolidá landó, addig a sportegyesületeknél pontosan fordított az arány. Ezért tehát úgy gondolom, hogy teljesen jogos a törvényjavaslatnak az a része, amely a sportegyesületek és ezen belül kiemelten a profi szakosztályokat vagy - ha úgy tetszik - a profikat fogla lkoztató egyesületek tekintetében kíván tiszta viszonyokat teremteni a magyar sportban. Végezetül pedig egy megjegyzést tennék, és ígérem, hogy megfogadom elnök úr intelmeit. Úgy gondolom, hogy a szakmai munkát alapvetően meg kell tisztítani azoktól a voná soktól, amelyektől úgy érzik, hogy a korábbi eredmények csalhatatlanságának bűvköre valaki számára is jogosítványt ad az elkövetkezendő esztendők sikereire. Csak a balsikerekre ad ilyen jogosítványt, önmagában véve a korábbi profi pályafutás még senkinek n em jelent menlevelet a későbbi sikerekre. Sajnos, a magyar sport ezen példákban is bővelkedik. Úgy gondolom, hogy kevés az olyan nagyszerű sportoló, akiből olyan nagyszerű edző is lesz, mint a közelmúltban, napokkal ezelőtt elhunyt Sidó Ferenc. Nem ez az á ltalános példa. A szakmai munka valami egészen más, mint amit ténylegesen egy profi pályafutásból önmagában kikövetkeztetni lehet. Koránt sincs adekvát összefüggés a kettő között. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Úgy látom, az írásban előre jelentkezettek közül senki sem tartózkodik a teremben. Négy kisgazda párti képviselőt szólítok, hátha esetleg csak én nem látom őket: Győriványi Sándor, Pallag László, Bánk Attila és István József. (Senk i sem jelentkezik.) Egyikük sincs itt. Kérdezem, hogy kíváne még valaki felszólalni a vitában. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván. Az általános vitát elnapolom, folytatására jövő heti ülésünkön kerül sor.
