Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 3 (333. szám) - Dr. Sepsey Tamás (MDF) - a miniszterelnökhöz - "Miért nem tesz eleget a kormány az Alkotmánybíróság 37/1996. (IX.4.) határozatában foglaltaknak?" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária):
154 azonban a tervezetet - általam nem ismert okból - nem terjesztette az Országgyűlés elé, holott mindazok a kö rülmények, amelyeket most képviselő úr az interpellációjában ecsetelt, kétségkívül akkor is fennálltak. Az Alkotmánybíróság határozatának végrehajtására a kormány 1996. évi döntése nyomán immár a Külügyminisztérium által 1997 szeptemberében készített terve zet is a fenti koncepción alapult. A törvényjavaslatot a közigazgatási államtitkári értekezlet 1997. november 24én megtárgyalta, de a kárpótlásra jogosultak körének meghatározását nem találta kellően pontosnak, ezért a Magyarország által kötött vagyonjogi megállapodások további részletes elemzését javasolta. Az elemzést a Külügyminisztérium, a Pénzügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium szakértőiből álló bizottság elvégezte. Az elemzésből kiderült, hogy az Alkotmánybíróság 37/1996. szeptember 4ei h atározata, illetve a törvény eredeti, 1993. évi koncepciója félreérthető módon hivatkozott a Magyarország által kötött vagyonjogi megállapodásokra a párizsi békeszerződés 29. cikke 3. pontja alapján fennálló igények kártalanítása kapcsán. A párizsi békesze rződés, illetve annak 29. cikkének 3. pontja alapján fennálló konkrét kártalanítási kötelezettségekre ugyanis a Magyarország által kötött vagyonjogi megállapodások egyike sem utal. Ezért szükségessé vált az eredeti törvénytervezet átdolgozása és egy új tör vénykoncepció kidolgozása. Mivel az Alkotmánybíróság határozatában foglaltak végrehajtása érdekében pontosítani kellett a jogosultak körét, a Külügyminisztérium az Igazságügyi Minisztériummal és a Pénzügyminisztériummal együtt új törvénytervezetet dolgozot t ki. Az új tervezet olyan törvényi szabályozást tartalmaz, amely a vagyonjogi megállapodások figyelmen kívül hagyásával csak a békeszerződés fenti cikkére összpontosít. Az új törvényjavaslat közigazgatási egyeztetése jelenleg folyamatban van. A tervezetet illetően a kormány várhatóan február közepén foglal állást, és amennyiben elfogadja, akkor a törvényjavaslatot a kérdés mielőbbi rendezése érdekében az Országgyűlés elé fogja terjeszteni. Ezen törvényjavaslat elfogadásával Magyarország eleget tesz az Alko tmánybíróság határozatában foglaltaknak, és a párizsi békeszerződés 29. cikke 3. pontja alapján jogosultak viszonylatában fennálló alkotmányos mulasztás orvoslást fog nyerni. Köszönöm a figyelmet, és kérem válaszom elfogadását. (Taps az MSZP padsoraiban, s zórványos taps az SZDSZ soraiból.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Megkérdezem interpelláló képviselő urat, hogy elfogadjae a miniszter úr válaszát. DR. SEPSEY TAMÁS (MDF) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! H a egy '96. szeptemberi alkotmánybírósági döntés végrehajtása ilyen nehéz feladatot jelent a minisztérium szakértői állományának, akkor igen elgondolkodtató, hogy más határidőket hogyan tud ez a szakértői gárda napok alatt megoldani. A nem akarásnak nyögés a vége - ez is egy magyar közmondás, miniszter úr. (Bársony András: '93!) Az ön válaszában az hangzott el, hogy a felvidéki magyarokat önök ki akarják hagyni ebből a kárpótlásból, a délvidéki magyarokat ki akarják hagyni ebből a kárpótlásból. Pedig az ő va gyonukat ugyanúgy beszámolták a jóvátételbe a különféle nemzetközi szerződések alapján! (Gellért Kis Gábor: Nem igaz!) Az Alkotmánybíróság ezért kötelezte a Magyar Országgyűlést, hogy nekik is adjon méltányos és részleges kárpótlást ötven évvel az eseménye k után. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) 1996ban volt a döntés, '97ben letelt a határidő - a felelősséget nem lehet elmosni! A választ nem lehet elfogadni. (Taps az MDF padsoraiból.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) :
