Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 15 (345. szám) - A képviselőcsoportok nevében elhangzó felszólalások: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP):
1376 Az elsőről: valóban, két nemzedék tűzte céljául, hogy a nemzet megújulása, a jogkiterjesztés révén néhány százezerből sokmilliós nemzetet teremtsen a magyarságból; olyat, amelyik ellen tud állni Herder kemény jóslatának: kis idő múltán nem lesz magyar a germán és szláv tengerek között. Ahogy Kossuth mondta: ha más okunk nem lenne - de van! , akkor, hogy Európa politikai mérlegében többet nyomjunk, az is indokolt lenne, hogy polgári nemzetté öleljük az ország minden lakosát. De van más ok is: az, hogy fenyeget bennünket az önkényuralom, s ennek csak úgy tudun k ellenállni, csak úgy tudjuk megakadályozni, hogy éket verjenek közénk, hogy a meglévő heterogenitást fokozzák, ha elérjük, hogy valamennyiünk örömére egy egységes nemzetté tudunk formálódni. Amit 1848 megtett, azt nem lehet csak jelszavak formájában feli dézni. Hadd mondjak egykét tényt. Magyarország népességének 79 százaléka élt 1848 küszöbén földesúri függésben. Ez a 79 százalék kiszakadt belőle. Hogy milyen terhek számolódtak fel, hosszan lehetne idézni. Erdéllyel együtt számítva, legalább 50 millió in gyen robotnaptól szabadult meg a nép. A jobbágygazdák termésük 20 százalékát nem kellett hogy ingyen átengedjék tovább - és nem sorolom a tényeket. Legyen szabad - sok történésznek ellentmondva - arra utalni, hogy a felszabaduló 79 százaléknak több mint 90 százaléka földdel szabadult meg: vagy jobbágybirtokával, vagy azzal, hogy a határbeli haszonvételeket a házas zsellérek illetményföldre válthatták át legelő- vagy erdőhasználatuk fejében. Ha keresik, hogy a magyar nép s a magyar parasztság miért ragaszkod ik annyira a termőföldhöz, akkor ebbe nagyon messzemenően belejátszik az, hogy megélte a nincstelen is a tulajdonszerzés örömét, és a mai napig akkor érzi igazán egyenlőnek magát, ha ezzel a lehetőséggel rendelkezik. És a jogkiterjesztés más útjai - igaz, sok probléma volt nemzetiségi vonatkozásban. De ne felejtsék el, már a reformkorban a híres nyilatkozatok arról szólnak, hogy az érdekegyesítést a más nyelvű népiségek óvatos kíméletével kell végrehajtani - '47ben. '48ban a legilletékesebb beszél arról, hogy a közszabadság közáldásait mindenkire ki kell terjeszteni. S '49ben megszületik - a fél glóbusznak példaadóan - az az országgyűlési határozat, amely arról beszél, hogy biztosítani akarjuk - és felsorolja, hogy milyen eszközökkel - a velünk együtt élő nemzetiségiek szabad nemzeti kifejlődését. S a vallási téren: kiteljesítik a protestánsok vallásszabadságát. Megerősítik a görögkeleti egyház önkormányzatát. A zsidóknak megadják a polgári és vallási egyenjogúságot, külön hivatkozva érdemeikre, hűségben és munkálkodásban, nemzeti háborúnk ügyében - az indokolást idéztem. És a másik téren? Hangzott el itt sok minden az alkotmányos szabadság megteremtéséről. Kérem, az idő azt mutatja, hogy csak szavaim vannak már, de akkor legalább nem akármilyenek. Ez a fe lelős kormányzat, amelyet nem egyszerűen a felelősség szankcionálása, a mulasztó miniszter parlamenti bíróság elé állításának kemény lehetősége, hanem az átérzett államférfiúi felelősség vitte arra, hogy nem - mint annyian mondják - nemzeti mohóságból, han em felelős elkötelezettségből megpróbálja mindazt megtenni s mindazt intézményben és erőben a nemzet számára biztosítani, ami lehetővé teszi, hogy a magyarság az ingatag Habsburgbirodalmat túlélje; és sorsa nem a kiegyezést követő dualizmus kényszerpályáj án, 19141920 megrázkódtatásain át vezessen a következmények felé. (17.30) Ezek voltak az igazi államférfiak, tudásban, látásban, hűségben, önfeláldozásban! Ha követni tudjuk őket a kor követelményeinek megfelelve, akkor a sírjaikra őszinte könnyeket taps. ) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Orosz Istvánnak, aki a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében szólal fel. DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP) :
