Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 15 (345. szám) - Az Országgyűlés elnökének ünnepi beszéde - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. GÁL ZOLTÁN, az Országgyűlés elnöke:
1368 Legyen munkátok oly nagy, oly szerencsés, Hogy bámultában, majd ha látni fogják, Megálljon rajta a világ szeme, A bennlakókat vallja bold ogoknak És istenítse, akik épitették! (Nagy taps.) Az Országgyűlés elnökének ünnepi beszéde ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Tisztelt Országgyűlés! Most felkérem dr. Gál Zoltánt, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének elnökét , ta rtsa meg ünnepi beszédét ! DR. GÁL ZOLTÁN , az Országgyűlés elnöke : Elnök Asszony! Köztársasági Elnök Úr! Képviselőtársaim! Kedves Vendégeink! 1848. március 15ét és az azt követő szűk másfél esztendőt az elmúlt 150 évben sokan és sokféleképpen méltatták és értékelték. Eseményeit és szereplőit felhasználták jó és rossz célokra. Hol felnagyították egyes történéseinek és résztvevői cselekedeteinek jelentőségét, másokat pedig elhallgattak. Hol nemzetközi jellegét emelték ki, hol a magyarok küldetésének forrását látták benne. Volt, aki a forradalom szociális oldalát ragadta ki, volt, aki a nemzeti szabadságvágy leküzdhetetlenségének bizonyítékát látta benne. Volt, aki sikeresnek ítélte, és a nemzeti önbizalom példájaként emlegette, és volt, aki a bús magyar átok, az "egyedül vagyunk" eszméjének újabb beteljesülését olvasta ki belőle. (16.40) Joggal feltételezhetjük azt is, sok évfordulós megemlékezésen elhangzott az a megállapítás: úgymond, megérett az idő, hogy reálisan lássuk a forradalom és szabadságharc jelentő ségét, mint ahogy voltak és lesznek olyanok is, akik mindig keveslik az időbeli távolságot a biztos véleményalkotáshoz. Tisztelt Országgyűlés! Ha mindebből leszámítjuk a mindig jelen lévő emberi gyarlóságot, ha elvonatkoztatunk az időszerű politikai taktik ától, ha tudomásul vesszük tudásunk véges voltát, ha elviseljük, hogy sokfajta érték munkál bennünk, s ebből következően sokfajta igazság mellé sorakozhatunk fel egyszerre, akkor azt kell mondanunk, hogy 1848 örökké sokféle üzenetet fog hordozni számunkra. Ami biztos, az az, hogy az 184849es forradalom és szabadságharc kitörölhetetlenül benne van és benne lesz gondolatainkban, cselekedeteinkben, hőseinek és közkatonáinak vére vérünkben, génjei génjeinkben, eszméik az agyunkban; jelen van mai valóságunkban , s amíg e tájon emberek élnek, befolyásolni fogja jövőnket. Tisztelt Országgyűlés! A sors úgy hozta, hogy a forradalom és szabadságharc 150. évfordulójának tiszteletére tartott ünnepi ülésünk majdnem egybeesik az 1994ben választott Országgyűlés munkájána k befejezésével, és nem egészen két hónap múltán a választók újra döntenek arról, hogy kinek adnak mandátumot a törvényhozásra. S talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy nemcsak az évforduló, hanem a szükség, vagyis az elmúlt nyolc esztendő magyar parlamen tarizmusának, a szabadon választott Magyar Országgyűlés működésének tapasztalatai, valamint a jövő kihívásai is indokolttá teszik, hogy az ünnepen, mondhatni, hétköznapi dolgainkról beszéljünk. Ez a tény és az előbb elmondottak alapot adnak arra, hogy a fo rradalom és szabadságharc sokféle üzenete közül ezúttal egyről, azaz a magyar parlamentarizmusnak, a magyar demokráciának és a Magyar Országgyűlésnek szánt üzenetről szóljak. Ezzel nem rangsorolni kívánok, hiszen a
