Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 15 (345. szám) - Az ünnepi ülés megnyitása - Himnusz - Petőfi Sándor: A Nemzetgyűléshez című versének elmondása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária):
1367 Megálljatok, ne lépjetek be még, Hallgassátok ki intő szózatom... Egy ember szól, de milliók nevében! Az a hon, melyet őseink szereztek Verítékökkel s szívök vérivel, Az a hon többé nincs meg, csak neve Bolyong közöttünk, mint a temetőbül Éjféli órán visszajött kísértet... Az a hon többé nincs meg, falait Elmorzsolták a mult kor férgei, S az uj vihar szétfújta födelét, S lakói most az ég alatt tanyáznak, Mint a vadállat és mint a madár. Mit őseink egy ezredév előtt Tevének, azt kell tenni most tinektek: Bármily erővel, bármily áldozattal, Bár mind egy szálig elvesztek belé, Hazát kell nektek is teremteni! Egy új hazát, mely szebb a réginél És tartósabb is, kell alkotnotok, Egy új hazát, ahol ne légyenek Kiváltságok kevély nagy tornyai, Sötét barlangok, denevértanyák, Egy új hazát, hol minden szögletig Eljusson a nap s tiszta levegő, Hogy minden ember lásson s ép légyen. Nem mondom én: a régi épületnek Dobjátok félre mindenik kövét, De nézzetek meg minden darabot, mit Alapnak vesztek, s amely porhatag már, Vessétek azt el kérlelhetetlenűl, Bármily szent emlék van csatolva hozzá, Mert j aj a háznak, mely alapba gyönge, Mert fáradástok akkor hasztalan lesz, Egy perc jöhet, s az épület ledől, S rossz gazda, aki mindig ujra épit, S ma vagy holnap, de végre tönkre jut. Számot vetette mindenik magával, Minő dologra szánta el magát? Nag y a dicsőség, melyet mindegyik Szerezhet itten, de tudjátoke, Csak nagy munkáért jár ez a dicsőség! Akit nem égő honfiérzelem És tiszta szándék vezetett ide, Kit a hiúság, vagy silány önérdek Csábít e helyre, az szentségtelen Lábbal ne lépjen e sze ntelt küszöbre, Ti, kiknek szivében a honszeretet Mint szentegyházi oltárlámpa ég, Eredjetek be és munkáljatok,
