Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 10 (344. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SZABÓ IVÁN (MDNP):
1255 (István József: Isten őrizz!) , akkor az az egyetlen esély arra, hogy az állattenyésztést a helyére fogja tenni (Gyimóthy Géza: A négy év alatt miért nem tettettek ezért semmit?) , mert azt, hogy az önök elképzelései alapján a szántóföldet, a takarmánytermő területeket kivették az állattenyésztők keze alól, és különféle olyan személyeknek játszották át az előző kormányzás idején, akiknek eszük ágában sincs állatot tartani, ezt ne rajtunk tessék számon kérni! Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Szabó Iván frakcióvezető úr, Magyar Demokrata Néppárt. Megadom a szót. DR. SZABÓ IVÁN (MDNP) : Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Né ppárt a szokásos januári évnyitó sajtóbeszélgetésén a sajtó képviselőit tájékoztatta arról, hogy elérkezettnek érzi az időt arra, hogy egy lakossági és társadalmi konszolidáció keretében végre rendezzük azokat a kintlévőségeket, hiteleket, amelyek behajtás ához egyébként nem sok remény fűződik, tovább görgetésük pedig csak a papírmunka számára jelent valami fontosságot, egyébként sem az ezzel gazdálkodni szándékozó szervezeteket, sem pedig a lakosság érdekeit már nem tudja szolgálni. Három szeletét említettü k akkor ennek az ügynek. Az egyik a lakáshitelek törlesztésével kapcsolatos kérdés, valóban a családok százait fenyegeti vagy fenyegetheti a kilakoltatás. Nem is elsősorban úgy, hogy maguk a bankok fogják ezt megtenni, hanem elindult egy olyan vásárlás, am elyik ezt a kérdést a hitelek kivásárlásával kívánja megoldani és hoz lehetetlen helyzetbe családokat. A másik szelete ennek a kérdésnek a közüzemi hátralékoknak a kérdése. Itt a helyzet nem annyira súlyos, hogy kilakoltatás fenyegetne, de úgy hiszem, hogy a családokban, főleg ahol gyerekek vannak, nem egészséges dolog, hogy hol a villany, hol a víz, hol a távfűtés, hol a gáz kerül esetleg kikapcsolásra azoknál, akiknél önhibájukon kívüli problémákról van szó. Nagyon örülünk annak, hogy ezt követően mind a két területen elindult a kormányzati munka is, és legalább részterületeken eljutott egy olyan megoldásig, amelyik reményt ad arra, hogy ennek következetes továbbvitele ebben a kérdésben konszenzussal megoldható. A mi feltételünk mindenképpen az, hogy egyré szt csak azok, akik ebbe úgy kerültek bele, hogy önhibájukon kívül, másrészt pedig garanciát kell nyújtani arra, hogy ezek a fajta kintlévőségek, hitelek újra ne keletkezhessenek. Ebben az államnak, az önkormányzatoknak, a bankoknak, a közüzemi szolgáltató knak és a lakosoknak egyaránt részt kell venni. Van még egy szelete ennek a konszolidációs kérdésnek, amelyik nehezebb dió, és úgy hiszem, hogy törvényi szabályozást is fog igényelni. Ez már nem intézhető el, és nehezen képzelhető el, hogy megkezdődik a vá lasztások előtt; ez a 200250 milliárdos tbtartozásoknak az ügye. Ezek konszolidálása szintén elkerülhetetlen, hiszen ebben néha már nem létező cégeknek is vannak tbtartozásai, és hiú ábránd azt hinni, hogy a tb rendbe hozható egy esetleges behajtásból, mert bizonyos területeken a behajtás erőltetése sokkal inkább a csődfelszámoláshoz vezetne, újragerjesztve egy inflációs és egy munkanélküliségi hullámot. Azt hiszem, ez egyikünknek sem érdeke. Meg kell találni azt a technikát, amellyel ez a kérdés is rend ezhető, de tovább nem görgethető, mert hiába fogunk kimutatni évekkel később a jelenlegi 250 milliárd helyett 1000 milliárdokat, azok ugyanúgy nem lesznek behajthatók, mint a jelenlegiek, szembe kell nézni azzal, hogy ezt a konszolidációt végre kell hajtan i. És végül van egy negyedik terület, amelyről szóltunk, és amelyről a tisztelt Ház is tudomást szerzett, hiszen tavaly szeptember 11én országgyűlési határozati javaslatot terjesztettem be a Néppárt nevében a tisztelt Ház elé. Ez pedig nem más, mint a lak ásállomány megőrzésének
