Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 10 (344. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
1256 programja, amely szintén egy olyan program a következő időszakra, amit nem lehet struccként homokba dugott fejjel tovább szemlélni. Mi történt az elmúlt nyolc esztendőben? Az elmúlt nyolc esztendőben hellyelközzel befejeződött a la kások privatizációja, azonban a házak de facto gazda nélkül maradtak. A lakosok, akik megvették a lakásokat, örülnek, ha ki tudják fizetni a lakbért, vannak, akik már a közüzemi díjakat sem tudják, a belső saját tatarozásukról nem beszélve. De különös teki ntettel a panelos technológiával épült lakások tömeges felújítási igényére, bizony olyan intézkedések szükségesek, amelyek kormány, önkormányzat és lakos együttállásában vizsgálják ezt a kérdést, Rendkívül sajnáljuk, hogy ez nem került még a tisztelt Ház e lé, és már ebben a ciklusban nem tárgyalható le az a javaslat, amit előterjesztettünk. De szeretném tisztelt képviselőtársaim és a kormány figyelmét felhívni: programot kell erre készíteni, mert 1520 év távlatában nem lehet egyik napról a másikra majd kit alálni, hogy egymillió lakással mit lehet kezdeni az országban. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MDNP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Akar László államtitkár úrnak, aki a kormány nevében kíván vá laszolni az elhangzottakra. AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tulajdonképpen az ön felvetéseivel kapcsolatban alapvetően azt tudom mondani, hogy ezek részben tényleg valós problémákat vetnek fel, részben pedig őszintén örülök annak, hogy objektíven elismeri azt, hogy az első kérdéskörben valóban van előrehaladás. Konkrétan az első kérdéskörnél maradva: éppen ma fogja a tisztelt Ház elbírálni Medgyessy Péter pénzügyminiszter úr írásos vá laszát, amelyet Göndör István országgyűlési képviselő interpellációjára adott, amely írásos válasz nagyon pontosan tartalmazza azt, hogy a kormány ezekben az ügyekben milyen döntést hozott, és együttesen remélhetjük, hogy ennek alapján e probléma kezelése jobban fog tudni megvalósulni a későbbiekben, mint ahogy idáig megvalósult. (10.40) Ami a társadalombiztosítás kintlevőségeivel kapcsolatos felvetését illeti, azt gondolom, nem egészen az a helyzet, ahogy frakcióvezető úr beállította, tudniillik ennek a "d öglött" állománynak - és valóban, egyetértek: ezt már soha nem lehet érdemlegesen látni - a sorsa jellemzően ma már a felszámolási szakban levő vállalatok ügyeit jelenti. Tehát itt tulajdonképpen semmilyen külön döntésre nincs szükség, automatikusan, a jog i rend működési szabályainak megfelelően ezek a kintlevőségek a felszámolási eljárások végén nyilvánvalóan leírásra kerülnek. Tudomásom szerint ma már nem igazán jelentős az a típusú kintlevőség, amelynél esetlegesen valamiféle megegyezés, valamiféle részl eges leírás ahhoz vezetne, hogy mondjuk az adott cég ettől talpon tudna maradni; de természetesen nem vitatom, hogy itt is jó lenne abszolút tiszta, a realitásnak megfelelő képet teremteni. Tehát a problémát valóságosnak tekintem, kezelését illetően azonba n, úgy tűnik, egyfajta konszolidáció abban az értelemben, ahogy más összefüggésekben használni szoktuk, itt nem szükséges. Ami a lakásállománnyal kapcsolatos problémát illeti: frakcióvezető úrnak természetesen igaza van, hogy ez elég súlyos kérdés. Termész etesen nagyon sok súlyos kérdéssel kell szembenéznie a mindenkori magyar gazdaságpolitikának, és ezen kérdések megoldásában valamilyen sorrendet kell tartani, figyelemmel az ország gazdaságának teljesítményére, amely teljesítmény ugyan örvendetesen javult például az elmúlt évben, és tovább javul ebben az évben is, de azért szeretnék emlékeztetni, hogy még mindig lényegesen alacsonyabb szinten van, mint, mondjuk, 1989ben, és számításaink szerint majd csak 2000re fogjuk elérni a '89es színvonalat. Tehát cs ak fokozatos előrehaladásra van lehetőség. Azt gondolom, a lakásállomány megőrzésével kapcsolatosan azért történt egykét lépés, ami jó irányba mutat; például szeretnék
