Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 9 (343. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DÖGEI IMRE (FKGP):
1235 Kárpátmedencében és a Kárpátokon kívül élő, egyre csökke nő létszámú magyarság nyelve is egyre romlik és porlad. A kisebbségben élő nemzetrészek asszimilálódásának első fázisa az, amelyben bizonyos kifejezések és szavak már nem magyarul jelennek meg a beszédben. A nagyszótár védelmet és oltalmat jelenthet a nyel vromlás ellen. Az az összeg, amiből tíztizenöt kutató tíztizenkét év alatt be tudná fejezni a nagyszótárt, a költségvetés számára elhanyagolható összeg, inkább alatta, mint felette van az egymilliárd forintnak. Nem hiszem, hogy a Magyar Köztársaság olyan szegény ország lenne, hogy a nagyszótárra fordítandó összeget kellene mindenáron megtakarítania. Hadd zárjam felszólalásomat azzal a reménnyel, hogy a következő parlament - bármilyen összetételű is lesz - az első költségvetési tárgyalás során nem fog megf eledkezni arról, hogy révbe juttassa a magyar nyelv akadémiai szótárának immár száz éve hánykolódó hajóját. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) (19.50) ELNÖK (dr. Áder János) : A kormány nevében nem kíván senki sem reagá lni az elhangzottakra. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Dögei Imre képviselő úr, Független Kisgazdapárt. Megadom a szót. DÖGEI IMRE (FKGP) : Mélyen tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Mélyen tisztelt Rádióhallgatók! 1998. március 4én JászNagykunSzolnok megyében, Kengyel községben jelen voltam egy rendkívüli értekezleten, és megdöbbenve vettem tudomásul, hogy ott mi történt. Miről van szó? Újra terítékre került a veszélyeshulladékégető üzem. Védte ennek a létesítménynek a megépítését a város polgármestere, valamint az égetőüzem szakembere. Amit ott tapasztaltam, az nem mindennapi esemény volt. Ugyanis a két tábor egymásnak feszült, egymás halálát kívánva, nyomdafestéket nem tűrő hangot használva ócsárolták egymást, amely et nagy lelkinyugalommal hallgatott végig a polgármester és az amerikai cég képviselője. Az önkormányzat természetesen védte a mundér becsületét, magyarázta, de nem tudta megnyugtatóan megmagyarázni az égetőmű előnyét, hátrányát sem természetesen. Az egész gyűlésen, amely körülbelül 600 fő részvételével több mint négy órán keresztül tartott, ágáltak a község lakói a munkahelyteremtés mellett kardoskodva, ágáltak a termőföld tulajdonosai a termőföld védelmében. Voltak bekiabálások, amelyekről úgy éreztem, mi ntha megkért személyek tették volna, mert a hozzászólásaik értelmezhetetlenek voltak. Jeleztek valamit, de nem tudták befejezni, hiszen erősen illuminált állapotban mentek oda, szinte botrányba fulladó kijelentésekkel hallgattak el, megkezdett mondatokat b efejezetlenül hagytak. Az volt érezhető, hogy mindenáron egy üzemet akarnak létesíteni, körülbelül 2030 ember munkahelyteremtésére. Az volt a legmegdöbbentőbb, mélyen tisztelt Környezetvédelmi Minisztérium, miniszter, államtitkár asszony, hogy ezen az ért ekezleten immáron másodszor van terítéken ez a fontos kérdés. A környezetvédelmi megyei hivatal sem volt jelen, a minisztériumból sem volt jelen senki. Valamint azok, akik ellenzik ennek a műnek a létrehozását, közölték, hogy szóltak az ügyészségnek, a ren dőrségnek, az ombudsmannak is szóltak, hogy micsoda problémát kellene megnyugtató módon rendezni ennek a rendkívül jó termőfölddel rendelkező Kengyel községnek valamennyi polgára előtt. Négy és fél órán keresztül tartott ez az áldatlan vita. Én úgy éreztem , hogy nem volt előrelépés, az indulatok a végsőkig feszültek, a vita egymásra mutogatással, szitkozódással fejeződött be, amely a második évezred végén, a harmadik évezred küszöbén egy anarchiát jelzett. Ismételten felkérem a Környezetvédelmi Minisztérium ot mint illetékes szakhatóságot, hogy azonnal tegyen komoly intézkedést ezen rendkívül szorgalmas község valamennyi lakójának
