Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 9 (343. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP):
1234 mindig tudjuk az időnként egymásnak is ellentmondó rendelkezésekből kihámozni azt, hogy melyiknek megfelelő egy adott új törvény, vagy melyiknek nem. Nagyon remélem, hogy a következő ciklusban végre meg tudjuk alkotni majd azt az új alkotmányt, amely már megfelel a korszerű követelményeknek, amelynél majd meg tudjuk határozni pontosan a szociális jogokat, hiszen például számos olyan jogs zabállyal volt alkotmányossági probléma, amely a szociális jogok nem megfelelő meghatározása miatt ütközött a jelenleg hatályos alkotmány szövegével. Úgy gondolom, összességében számos olyan jogszabály, törvény született ebben a ciklusban, amelyre büszkék lehetnek az Országgyűlés mindkét oldalán ülő képviselők; utalnék itt csak a jogharmonizációt elősegítő törvényekre, amelyekről az Európai Bizottság is elismeréssel szólt. Úgy gondolom, hogy amikor a törvények minőségéről beszélünk, feltétlenül ezeket is me g kell említenünk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (dr. Áder János) : Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett dr. Orosz István képviselő úr, Magyar Szocialista Párt. Megadom a szót. DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Néhány nap híján csaknem száz esztendeje, hogy 1898. március 21én megalakult a Magyar Tudományos Akadémia szótári bizottsága, amely azt a célt tűzte maga elé, hogy elkészítteti a magyar nyelv nagyszótárát. Ez a célkitűzés nem volt egyedülálló Európában, hiszen a XIX. század második felében nemcsak a nagy európai nemzetek alkották meg nyelvük nagyszótárát, de a körülöttünk élő kisebbek is. Már 1854ben elkészült a Grimm testvérek Deutsches Wörterbuchjának első köt ete, de 1880ban például a horvát akadémiai szótár is. Az európai nyelvek, köztük a magyar nyelv nagyszótára elkészítésének ügye a XIX. század második felében aligha választható el a pozitivizmus uralmától a tudományosságban. Ez az időszak a nagy forrásbáz isok kialakításának korszaka. Csak sajnálni lehet, hogy a magyar nagyszótár sem akkor, sem azóta nem készült el. A százéves huzavona és elmaradás azonban nem adhat felmentést számunkra, hogy ami a XIX. század második felében nem készült el, az soha ne szül essék meg. Néhány nappal ezelőtt megtisztelő meghívást kaptam az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos ülésére, ahol az Akadémia elnöke és más jeles közéleti személyiségek jelenlétében vita folyt a száz éve vajúdó magyar akadémiai nagyszótár jövőjéről. Az előadók, B. Lőrinczy Éva és Gerschner Károly jajkiáltásnak is nevezhető előadása arról szólt, hogy ha most sem történik előrelépés, talán soha nem valósul meg a magyar nyelv nagyszótára. Ahogy mondották: "A sok biztató, jó törekvés ellenére félünk a dö ntések lelkesedést romboló elhúzódásától, a halaszthatatlan operatív folyamatok indításának nehézségeitől. Félünk attól, hogy el ne szaladjon tőlünk a kíméletlenül és visszahozhatatlanul rohanó idő, az a sokat emlegetett 'most', amely talán utoljára hordoz za magában a nagyszótár megvalósításának lehetőségét". Az előadók a nagyszótár ügyében erkölcsi támogatást kértek szervezetektől, magánszemélyektől, íróktól, művészektől, tudósoktól, tanároktól, újságíróktól és politikusoktól, mindenkitől, aki úgy érzi, ho gy köze van e nagy nemzeti vállalkozáshoz. Magam nem tudok másként segíteni, mint azáltal, hogy a parlament fórumán is felhívom képviselőtársaim, de talán az egész érdeklődő közvélemény figyelmét arra, hogy a száz év óta húzódó ügy nem is nagy anyagi támog atással megoldható lenne. A szótár ügye ugyanis az elvek és a szerkesztés szabályait tekintve tisztázódott. Kihasználva az elektronikus adathordozókat, mintegy 17 millió szövegszó és a korábbi évtizedekben gyűjtött 6 millió cédula vár arra, hogy nagyszótár rá rendeződjék. A szótárra az Európába tartó magyarságnak mindenképpen szüksége lenne. Nemcsak azért, mert az európai nagy és kis népeknek már van ilyen, hanem magyarságunk megőrzése érdekében is. A
