Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 9 (343. szám) - "Az ország közbiztonságáról" szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. RASKÓ GYÖRGY (MDNP):
1204 öngerjesztő folyamat végül ah hoz vezet, hogy a médiaversenyben az egyre szaftosabb, brutális részletességekkel tálalt hírek vezetnek, melyek a valóságosnál rosszabb képet festenek a valóságról. A közlekedési balesetek hírei, néhány tömegszerencsétlenségtől eltekintve, senkit sem sokko lnak, vagy legalábbis keveseket. Ezzel szemben a gyilkosságokat napokig a figyelem középpontjában tartjuk. Holott évente több százszor többen halnak meg közlekedési balesetben ártatlanul, mások hibájából, mint gyilkosságok következtében. Ki tudná megítélni , hogy értelmetlenebbül halt meg valaki golyó vagy egy részeg ámokfutó által? Itt szeretném kiemelni a civil szervezetek - közel 70 civil szervezet - kezdeményezését az erőszakmentes képernyőért, amelynek, azt gondolom, jelentős közvéleményformáló hatása lehet. Remélem és bízom benne, hogy a média számára is figyelemre méltó javaslatokat tartalmazva a média megszívleli ezt. Az eddig elmondottakhoz képest - mint szegedi képviselő - Szegedről szeretnék pár szót ejteni, nem véletlenül, nem csupán mint lokálpa trióta, hanem Szeged sajátos helyzetéből fakadóan. Tudniillik az országban az egyetlenegy olyan város, amely 53 kilométerre fekszik a jugoszláv határtól és 73 kilométerre a román határtól. Ezzel az adattal, azt gondolom, sok mindent elmondtam. A Balkán két főúttalálkozóhelyén van Szeged; a makói E68as út apropóján, azt hiszem, a kábítószer tranzitútvonalának egyik fő állomása. Szegedet külön sújtotta a '89es román válság, ami magas bevándorlást eredményezett, a jugoszláv válság. Ennek következtében Szege dnek 4000 új lakosa van, a tartós munkavállalók száma 2000, és 400 menedékes van a városban. Az összes nagyvároshoz képest Szegeden van egynél több börtön. Nem indokolnám ennek a jelentőségét, azt gondolom, hogy önmagáért beszél ez az adat. Ennek ellenére, ezzel együtt azt tudom mondani, hogy Szegeden - amely az ország többi városához képest sokkal veszélyesebb övezetnek tartható az előbb elmondott mutatók miatt - mégsem érzik magukat kevésbé biztonságban a szegedi állampolgárok. És ha arra utalok, hogy eze k az adatok mennyire sokkolják a lakosságot, és ez mennyire befolyásolja a lakosság hangulatát, akkor hadd fordítsam meg: ezen adatokkal szemben, vagy ezek ellenére Szegeden az emberek nem érzik magukat kevésbé biztonságban, mint az ország bármelyik telepü lésén. Én azt gondolom, hogy éppen az együttműködési formák jellemzik egyébként Szeged önkormányzatának különböző pártjait is, hiszen ezen a területen semmilyen ideológiai, politikai vita nem történt, nem zajlott. Éppen az együttműködés és ennek a munkának a támogatása az, ami jellemzi a város közbiztonságát, amiért, azt gondolom, minden szereplő elismerésére sort kell keríteni. Éppen azért, hogy ezt a munkát megkönnyítsük - hiszen az e munkához meglévő feltételek arányaikban nem olyan mértékben javultak, m int ahogy az elvárható lenne , e helyről is szeretném kérni, felvetni azt, hogy a mélységi határőrizet megszűntével a rendőrség számára adódó többletmunkához szükséges anyagi, illetve személyi feltételeket biztosítani kellene. Erre azért térek ki, mert so k esetben ilyen szubjektív szempontok figyelembevételére is szükség van ahhoz, hogy egyes területeken a problémákat orvosolni lehessen; illetve hadd vessem fel, hiszen Szeged környékén nagy olajmező van: hasonlóan a paksi erőműhöz, szeretném, ha az atomerő mű környékén működő védelmet egy ilyen olajvédelmi rendőrség kiépítésével is biztosítani lehetne, ez szolgálhatná az ilyen típusú bűncselekmények megelőzését. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Rózsa Edit képviselő asszony felszólalását. Szólásra következik Raskó György képviselő úr, a Magyar Demokrata Néppárt részéről; őt követi majd Katona Béla, a Magyar Szocialista Párt képviselője. Megadom a szót Raskó György képviselő úrnak. DR. RASKÓ GYÖRGY (MDNP) : Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Én egy olyan területről szeretnék most beszélni, amelyet az újságok, a média közvetítésével szinte mindenki ismer,
