Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 2 (332. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
13 Elsőnek megadom a szót Pokorni Zoltán frakcióvezető úrnak... (Dr. Torgyán József: Van egy észrevételem, ügyrendi!) DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP) : (Hangosítás nélkül.) Én nyomtam meg messze elsőnek a gombot (Derültség a kormányzó pártok padsoraiban.) Még a miniszterelnök úr fel sem állt, akkor nyomtam meg. Tessék a jegyzőkkel konzultálni! Az elnök úr megvá ltoztatta a tényeket! ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Kis türelmet kérek, tisztelt Országgyűlés! (Zaj.) Szeretném megkérdezni az ellenzéki jegyző képviselőtársamat, hogy mit mutat a monitor. DR. TÓTH TIHAMÉR jegyző : Az első: Pokorni Zoltán. ELNÖK (dr. Gá l Zoltán) : Az első: Pokorni Zoltán. Nem nyúltam a géphez, nem is értek hozzá. (Dr. Torgyán József: Ez megdöbbentő, de tessék megadni... - Derültség az MSZP padsoraiban.) Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Gál Zoltá n) : Tisztelt Országgyűlés! Figyelmet kérek! Sorrendben fogom megadni a... (Dr. Torgyán József: Összejátszanak! - Derültség az MSZP padsoraiban.) Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Pokorni Zoltán frakcióvezető úrnak, Fidesz; utána Torgyán József frakcióv ezető úr következik. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : (Dr. Torgyán József: Majd meglátjátok, mit kaptok ezért!) Jó. A rendelkezésre álló időkeretet maradéktalanul szeretném kihasználni: gondolom, erre mód lesz, hiszen Horn Gyula miniszterelnök úr napirend előtti b eszédében számos kérdést érintett, amiket nem lenne helyes és illő szó nélkül hagyni. Nem akarok azokkal a kérdésekkel foglalkozni, amik nem tartoznak ránk. Bill Clinton nyilván meg fogja köszönni a résztvevő szép szavakat, amiket a miniszterelnök úrtól ka pott a valóban méltatlan, és még Amerikában is példa nélküli rágalomhadjárat miatt, de ez talán nem ide, ebbe a Házba való kérdés. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Akkor miért mondtad?) (15.50) Ön napirend előtti beszédében hosszan szólt arról, hogy a mak rogazdasági mutatók milyen sikerrel kecsegtetik a Magyar Köztársaság valamennyi polgárát, és erre joggal lehetnek büszkék a politikusok és a gazdasági szakemberek. Ezek a mutatók, a makrogazdasági mutatók valóban javultak. De ne veszítsük el az éleslátásun kat és a realitásérzékünket! Ahhoz képest, amilyen állapotba került a magyar gazdaság az utóbbi években, ezek a mutatók jószerivel csak javulhattak. Olyan helyzetben van ma a magyar gazdaság, mint az a bokszoló, akit kiütöttek, padlót fogott, most két térd re ereszkedett, tartja magát a földön, próbál föltápászkodni, de még ne hirdessük ki a győzelmet, még akkor is, ha valamennyien ezt szeretnénk. Túlzás lenne ma azt állítani, hogy kitört a magyar gazdaság az adósságcsapdából, hiszen ezt a számok sem támaszt ják alá. Túlzás lenne azt állítani, hogy KözépKeletEurópában a magyar gazdasági növekedés újból vonzza a befektetőket, mert sajnálatosan látjuk, hogy Lengyelország képében egy új és nagyon dinamikus riválisunk támadt: 7 százalékos gazdasági növekedést tu dott
