Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 9 (343. szám) - "Az ország közbiztonságáról" szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz):
1167 nyilatkoznának Magyarország bűnügyi helyzetéről és a rendőrségre háruló feladatokról. Ha nem lenne a helyzet tragikus, szánakozva mosolyoghatnánk azokon az erőfeszítéseken, ahogy a kormány tagjai igyekeznek menekülni az őket terhelő felelőssé g alól. Idézzük fel az elmúlt három hét legfontosabb eseményeit! Február 13.: a Magyar Köztársaság miniszterelnöke ráébred arra, hogy nincs közbiztonság Magyarországon. Február 14.: egy napi gondolkodás után a belügyminiszter arra a következtetésre jut, ho gy van közbiztonság, csak az rossz. Február 13.: Horn Gyula megtalálja a probléma lényegét; a rablások és a gyilkosságok 80 százalékát külföldiek követik el - mondja. Ha ismerjük a problémát, megvan a megoldás is: szigorítsuk a határőrizetet. Egy nappal ké sőbb kiderül, hogy az ismertté vált bűncselekmények 3,5 százalékát - és nem 80 százalékát - követik el külföldiek. A Miniszterelnöki Hivatal szánalmas magyarázkodásba kezd. Ezek szerint mégsem sikerült megtalálni a megoldást. Február 13án felcsillan a rem ény a megoldásra, hiszen a tervek szerint a 19i kormányülésre a belügyminiszter előterjesztést készít. Február 19én a kormányülés után viszont azt halljuk, hogy Kuncze Gábor ugyan egy 10 milliárdos gyorssegélyt kér, a kormány azonban érdemben nem foglalk ozik a kérdéssel. A jó munkához idő kell, egy hét múlva is lesz természetesen kormányülés. Újabb feladatot is kijelölnek: egy hét alatt át kell világítani a rendőrség gazdálkodásának helyzetét. Baljós előjel, hogy a sajtóban Rubicsek Sándor úgy nyilatkozik , hogy csak a nyár közepére tudja elvégezni a munkát. Elérkezik a következő kormányülés időpontja, március 5e. Állítólag egy 22 pontos határozatot fogadnak el, de még mindig nem döntenek a belügyminiszter által kért költségvetési támogatás mértékéről, err e majd csak a héten, vagy esetleg a jövő héten kerül sor. Ennek a 22 pontos csomagnak a sajtóban megjelent legfontosabb állításai: javítani kell a rendvédelmi szervek közötti együttműködést, át kell világítani a rendvédelmi szerveket, ki kell szűrni a párh uzamosságokat, meg kell teremteni a mobiltelefonok lehallgatásának lehetőségét. Összegezve: hogyan lát hozzá egy szakértői kormány a probléma megoldásához? (14.20) A miniszterelnök csökkenteni akarja a belügyminiszter hatáskörét, a belügyminiszter kiállít egy 10 milliárd forintos számlát, a pénzügyminiszter pedig a belügyminisztert ért melegfronti hatás ártalmairól elmélkedik. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön megkapja a bűnügyi statisztikák adatait minden hónapban. 1997 végén is látszott, hogy több bűncselekm ényt követnek el, mint az előző esztendőben. Miért nem a költségvetési törvény elfogadása előtt kérte a most kiadott munka elvégzését? A miniszterelnöknek semmivel sem volt kevesebb információja 1997 őszén, mint 1998 elején! Tisztelt Belügyminiszter Úr! Ön állítólag minden költségvetés tárgyalása előtt tájékoztatta a kormányt a rendőrségi források elégtelenségéről. Miért nem mondta el itt, a parlament előtt a költségvetési vita kapcsán, hogy milyen többletforrásokra van szükség? Önnek sem lehetett kevesebb információja '97 őszén, mint '98 elején! Miért most tudatja az ország polgáraival és a Magyar Országgyűléssel, hogy több mint 10 milliárd forint hiányzik a rendőrség elfogadható színvonalú működtetéséhez?! Tisztelt Országgyűlés! Érdemes számításba venni az okat a kormányzati mulasztásokat is, amelyek - igaz, nem egyforma súllyal - befolyásolják a rendőri, bűnüldözői munka hatékonyságát. A rendőrségi törvény 100. §a tizenegy pontban sorolta fel azokat a területeket, ahol a kormány felhatalmazást kapott rende leti szabályozásra. Két kérdésben mind a mai napig nem született meg a jogszabály, '94 vége óta! '98at írunk! Ugyancsak a rendőrségi törvény 102. §a a belügyminisztert hatalmazta fel arra, hogy hat hónap alatt a rendőrségi nyilvántartások átalakításáról gondoskodjon. A határidő '94. október végén lejárt. A rendőrségi törvény 35. §a megteremti a bűnmegelőzési ellenőrzés lehetőségét. Ennek az a lényege, hogy akit két évi vagy annál hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítéltek, az egy évig
