Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 3 (333. szám) - Az országos területfejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - KOCSI LÁSZLÓ (MSZP):
116 társaságokkal, amelyek e borkultúra, e g azdasági erőforrás szereplői. Itt nemcsak a kisebb vagy a nagyobb magántermelőkről vagy a szövetkezetekről van szó, hanem például a Villányi Borászati Részvénytársaságról is, amellyel kapcsolatos akár privatizációs és más gazdasági döntés befolyásolhatja m indazt, ami abban a térségben történik. Végül szeretnék azokhoz csatlakozni, akik egyrészt azt mondták - egyébként nagyon érzékletesen , hogy nagyon jelentős különbségek vannak nemcsak keletnyugat, hanem északdél szempontjából is az országban. Nos, az é n térségem a délbaranyai térség, ráadásul határmenti térség is. E koncepció vitái elkészítése és az itt folyó mostani vita ad lehetőséget például arra, hogy megfogalmazzam itt is: az egyébként a közvélekedésben teljesen nyilvánvalóan evidens tények mellet t, mármint hogy ÉszakKeletMagyarország a szokásos - már elnézést, hogy így fogalmazok: bevett - módon elmaradott válságövezetnek tekintett térség, megvan a Dunántúlnak, Baranyának is ez a része. Van, aki úgy fogalmaz, hogy az Ormánság tulajdonképpen Bara nya Szabolcsa. Igen, ezeken a településeken, ebben a térségben összetéveszthetetlenül meg lehet találni azokat a jelenségeket, amelyek alapján így minősíthetünk egy térséget. Ez lehetőséget ad végre arra, hogy világossá tegyük: ez is olyan térség, amelyről így kell gondolkodni, nem lehet en bloc egy megye általános színvonalához vagy egy régió általános színvonalához rendelni olyan szélsőségeket, és figyelem nélkül hagyni, amelyek nagyon lényegesek. Ebből a szempontból a határmentiség valóban meghatározó. Ú gy látom, hogy az országgyűlési határozati javaslat, amit tárgyalunk, tartalmaz lépéseket arra, hogy hogyan lehet e térségeknek felzárkózási esélyt nyújtani. Ugyanakkor szeretném ezt kiegészíteni még egy szemponttal. Teljesen világos, hogy a határátkelőhel yek számának növelése... - ebben az esetben az a kérdés, hogy sikerüle megnyitni valahol a határt, és átszellőztetni az Ormánságot azzal, hogy Barcs és Drávaszabolcs között a Dráván valaha határt nyitunk, mondjuk, a most aktuális beremendi közúti határnyi tás mellett; ezek nagyon lényeges ügyek és mindazok, amelyeket tartalmaz a határozati javaslat. Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet egy szempontra. Másfél évvel ezelőtt a térség települései létrehoztak egy társulást; tulajdonképpen azt kell hogy mond jam, hogy társulást - ugyan formailag egyesület , a Délbaranyai Határmenti Települések Egyesületét. (11.40) Azonban ez az egyesület nem pusztán a Drávának vagy a magyar határnak a magyar oldalán lévő határmenti településeit ö leli fel, hanem a szomszédos horvátországi településeket is. A koncepció és a határozati javaslat is foglalkozik a határmenti együttműködés ügyeivel, megfogalmazza, hogy az AlpokAdria együttműködés adta lehetőségeket jobban ki kell használni. Igen, ugyana kkor észre kell venni, intézményesíteni kell, amennyire ez csak lehetséges, és valóban, ki kell használni az ennél kisebb térségi, kistérségi, de nagyon életszerű, nagyon életrevaló és nagyon konkrét együttműködéseit is ezeknek a határmenti térségeknek. Mo ndok egy apró példát: lehetséges, hogy nagyléptékű regionális, európai színvonalú együttműködés jöhet létre az AlpokAdria térségében, és ezt nagyon remélem. Ugyanakkor lehetséges, hogy az említett kis térség szervezésével vagy összefogásával megoldható, h ogy rövidesen kitisztítható legyen az aknáktól és egyéb veszélyektől az a határszakasz, amely a Dráva elfolyásától a Dunáig tart, tehát a szárazföldi határszakasz. Ez sokkal gyorsabban megy egy ilyen együttműködés megléte esetén, mint akkor, ha ezeket a ka pcsolatokat még csak nem is kezdtük el építgetni, nem beszélve arról, hogy intézményesíteni. Én ezekhez a lépésekhez, ezekhez az intézményesítési próbálkozásokhoz és ehhez a komplex szemlélethez kérek segítséget most a térség nevében egyrészt képviselőtárs aimtól, a parlamenttől, hogy az országgyűlési határozati javaslat elfogadásával és a számomra azért látható garanciák törvénybe - vagy ha úgy tetszik, országgyűlési határozatba - iktatásával növeljük meg a lehetőségeit, hogy ezek a térségek kilábaljanak ab ból a helyzetből, ami ma meglehetősen reménytelennek tűnik számukra.
