Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 3 (333. szám) - Az országos területfejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - ASZÓDI ILONA KATALIN (független):
117 Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Kávássy Sándor) : Megköszönöm képviselő úr beszédét, és megadom a szót Farkas Imre képviselő úrnak, a Szocialista Pártból. Őt követi Aszódi Ilona Katalin, független képviselő, utána pedig Sződi Imre kap szót a Szocialista Pártból. (Közbeszólás: Farkas Imre beteg.) Akkor Aszódi Ilona Katalin képviselő asszonyé a szó. Tessék! ASZÓDI ILONA KATALIN (független) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon örülök ennek az országos területfejlesztési koncepciónak. Részben tartalmában is, részben küllemében is borzasztó nagy szükség volt rá, és ha némiképp késve is, de nagyon fontos, hogy itt van az asztalon. Ha van egy elképzelése a kormánynak arra von atkozóan, hogyan kívánja a területfejlesztést a jövőben hosszú távon megvalósítani, akkor ez számomra azt jelenti, hogy ezek a beruházások, amelyek majd a jövőben megvalósulnak, abszolút teljesen biztonságosan nyilvánosak, bárki megnézheti, bárki követheti , és ennek folytán mindenki, akit érint és akit érdekel, tulajdonképpen leteheti a voksát, és segítheti a megvalósulást is. Egy koncepció - itt korábban a kétpercesek során vita is volt erről - nyilván nem egyenlő a tervvel. Ez valamifajta bizonytalanságot is jelent a számomra, egyfajta olyan elképzelést, amelyből minden bizonnyal a jövőben remélhetőleg minél több megvalósul, de benne van az is, hogy esetleg bizonyos kérdések nem valósulnak meg belőle vagy nem egészen úgy lesznek, vagy pedig nem olyan üteme zésben, mint ahogy pillanatnyilag mindannyian gondoljuk vagy legalábbis sokan gondolnák. Tehát a koncepcióban bizonyos értelemben egyfajta általánosság, egyfajta bizonytalanság van. Éppen ezért a koncepcióval kapcsolatos kritikám első általános pontját had d fogalmazzam meg. Pontosan ezért, miután ez egy hosszú távú dolog és nem terv, azt vártam volna tőle, hogy merészebb legyen, hogy jobban higgyen abban, hogy több mindent tudunk, több mindent tud ez az ország megvalósítani. Ez a koncepció a jövő évezrednek szól. Éppen ezért nekünk itt most - és a kormánynak és ellenzéki képviselőknek egyaránt , amikor tárgyaljuk ezeket a gondolatokat, ezeket az elképzeléseket, egy kicsit álmodni is kellene tudni, hinni abban, hogy olyan dolgokat tudunk megvalósítani, amire esetleg pillanatnyilag nem látjuk a pénzügyi keretet. Pontosan azért koncepció ez, mert nincs még feltétlenül hozzárendelve a pénzügyi keret. Nem biztos, hogy ma még tudjuk azt, miből fogjuk megtenni, de ha hiszünk benne és akarjuk, akkor meg tudjuk tenni , meg tudjuk valósítani. Ebben az értelemben én nem látom eléggé szárnyalónak a benne megfogalmazott gondolatokat. A magam részéről egy nagyobb volumenű, nagyobb önbizalommal készült koncepciót helyeselnék inkább. Ezzel a gondolattal persze lehet vitatkozn i, lehet azt mondani, hogy a realitások talaján kell állnunk. Igen, de ebben az esetben egy kicsit eltávolodhatunk attól. Egy egyéves költségvetés tárgyalásakor nem távolodhatunk ettől el, de egy több évtizedre előre mutató koncepció kapcsán igenis eltávol odhatunk a pénzügyi feltételek hozzárendelésétől. Ezt fontos gondolatnak tartottam elmondani. Szó esett ma arról is, hogy a magyar vidék fejlődése mennyire kiegyensúlyozott, a jövőbeni fejlesztése mennyiben lesz kiegyensúlyozott a tervek szerint, illetve e bben az elképzelésben milyen szerepet játszik Budapest, a főváros. A magam részéről örülök, ha az országnak vannak olyan pontjai, beleértve nyilván Budapestet, amelyek a húzóerőt képviselik, amelyekre fel lehet nézni, amelyeket példaként lehet állítani azo n régiók elé, amelyek még kevésbé fejlettek. Ugyanakkor nagyon kell arra vigyázni, hogy mennyire húznak el bizonyos régiók mások mellett. Mert egy bizonyos különbség nyilván egészséges, a túl nagy különbség viszont követhetetlen a többiek számára. És nemcs ak arról van szó, hogy lemaradhatnak bizonyos régiók, hanem arról is szó van, hogy azok, amelyek a húzóerőt képviselhetnék, egy ilyen helyzetben gyakorlatilag teherviselő erővé válnak, teher lehet a vállukon az a régió, amely túlságosan lemaradt. Nagyon ke ll arra vigyáznunk, hogy ez ne forduljon elő.
